Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Jogirodalom és jogfejlődés

77 vényalkotónak, aki a jogi tudományos fogalmak „nyűgétől" meg akar szabadulni és saját alkalmi, jogi prokrusteságyába akarja az életet, az embereket és az anyagi igazságot szorítani. És jaj annak a gyakorlati jogásznak, annak a bírónak és ügyvédnek, akinek látóköre a tételes jog betűszerinti tudásán túl nem terjed, jaj annak a nemzetnek, akinek csak ilyen bírói és ügyvédei vannak. Ahol a bíró és ügyvéd csak a jog mesterembere, ahol a jogászok nem kutatják a jogi fogalmak közötti összefüggéseket, a gazdasági és célszerűségi, társadalmi hátteret, ahol a jogot csak alkalmazni és nem fejleszteni akarják, ott nincs nemzeti jogfejlődés, ott nincs anyagi, csak formai igazság, ott a betű és nem a szellem érvényesül, ott áll a göthei mondás: ,,Es érben sich Gesetz und Rechte wie eine ew'ge Krankheit fort .... Vernunft wird Unsinn, Wohltat Plage." A kommentár is jogi tudományos munka, ha rámutat a tételes jog összefüggéseire, kivonja, kianalizálja a törvényből a jogi fogalmak jelentőségét, célját, célszerűségi, gazdasági okait és irányt szab a jogfejlődésnek. De az a kommentár, mely utalásoknál, tételes összevetéseknél, betűértelmezésnél nem megy tovább, megrögzíti a jogszabály esetleges hibáit és elsorvasztja a törvényalkotó előtt lebegő, élő, az anyagi igazságot kereső szellemet. Nem tagadjuk, még ha a fanatikus gyakorlati jogászok előtt a jogfilozófus megvetett nevét kapjuk is, hogy a törvény, az efemer rendeletek szövegéhez rögzített kommentárirodalomnál szívesebben látnók a lendülettel, széles látókörrel, a múltba visszanéző és a jövőbe tekintő, az anyagi igazság fanatikus keresésétől áthatott, a nemzeti jogi fejlődést megérző és megmutató jogi irodalmat. De a helyzet mégsem olyan sötét, mint most néhány sorban festettem. Kiváló jogászaink kénytelenek lévén a sanyarú viszonyokhoz alkalmazkodni, úgy mentik meg a jogtudomány becsületét, hogy kimerítő kommentár formájában tulajdonképen egy jogág teljes, monográfikus feldolgozását adják. A magyar jogi írók tehetségét és a magyar nemzeti jogérzet megnyilatkozásait még a kommentár-forma szegényessége és a törvényszöveghez kötöttsége sem tudja elnyomni. Másrészt ugyanaz a folyamat megy végbe, ami a szépirodalom terén már végbement. A könyvolvasó közönség megfogyatkozása és a könyvkiadók vállalkozási kedvének ellanyhulása következtében a szépirodalom a napi és hetí lapok hasábjain talál menedéket, a novellából a vonal alatt^ tárca fejlődik ki, úgy a jogi tudományos irodalom a jogi lapok rövidebb-hosszabb tanulmányai, szemléi formájában támad fel és bár az olvasók ,.gyakorlatiassági" követelményeihez alkalmazkodva rendszerint jogszabály vagy