Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Az ügyvédség 1932-ben

68 3—10 év óta bejegyzetteknél 15%, a legújabbaknál pedig 20% ez az arány. Legérdekesebb feladat azonban azt keresni e számok száraz sorozatában, hogy mik azok az okok, amik az ügyvédséget, idáig juttatták. A 2749 ügyvéd közül 1619 jegyzett hadikölcsönt. Ezek közül 296 ügyvéd 10.000—100.000 aranykoronát, 85 ügyvéd 100.000—400.000 aranykoronát, 19 ügyvéd pedig 400.000 aranykorona feletti összeget vesztett hadikölcsönön. A 2749 ügyvéd közül 1542-nek volt inflációs vesztesége. Ezek közül 811 azoknak a száma, akik 10.000—100.000 aranykoronát, 288 azoknak a száma, akik 100.000—400.000 aranykoronát és 54 azoké, akik több mint 400.000 aranykoronát vesztettek az inflációs idők alatt fix kamatozású papirokon, takarékbetéteken, életbiztosításon stb. Micsoda vagyonok mentek itt tönkre, és milyen megrázkódtatások érték az ügyvédség anyagi függetlenségét, ami pedig legfőbb felétele az ügyvédek objektiv működésének. És ehhez hozzájárult a létszám emelkedése. Még pedig elsősorban olyan irányokból özönlöttek e pályára, amelyek részéről a gazdasági élet normális folyamata mellett ez nem történt volna meg. Míg a 20 évnél régebben működő ügyvédek közül csak 3%, a 15—20 év óta működők közül pedig csak 4% azoknak a száma, akiknek nyugdíjuk van, addig az 1915—1920. évben bejegyzett ügyvédek közül 22%-nak, az 1921—1927. évben bejegyzettek közül 15%-nak, az utolsó 3 évben bejegyzettek közül pedig még mindig 101/2%-nak van nyugdíja. Amíg az összes 2749 ügyvéd közül azok 35%-a származik az utódállamokhoz elcsatolt területről, ugyanez az arány, sőt 1 %-al rosszabb: 36% az 1920—1930. években bejegyzett ügyvédek közül. Ez az arány azonban a valóságban erős rosszabbodást jelent, mert ugyanakkor elveszett az a gazdasági háttér, ahonnan ezek az ügyvédek származtak, úgy, hogy az utolsó évtizedben bejegyzettek kizárólag az itteni lakosságból kellett hogy megéljenek. És elveszett a lehetősége a fővárosba való özönléssel szemben annak, hogy a fiatalság viszont vidéken és különösen, hogy az elcsatolt területeken keresse megélhetését. A 2749 ügyvéd közül 15% az, aki nem állandóan Budapesten folytatott gyakorlatot. Ezek közül a békebeli ügyvédekre azok 20%-a, míg az újabban csak 8.4% esik. Érdekes adatokat szolgáltat az egyik kimutatás arról, hogy az adatokat szolgáltató ügyvédek apjának mi volt a foglalkozása. Míg az 1910. év előtt bejegyzett ügyvédek közül 63%nak az apja önálló foglalkozású volt (földbirtokos, iparos, kereskedő slb.) és csak 22%-nak volt az apja tisztviselő és alkalmazott, és hasonlóan az 1911—1915. évi között bejegyzetteknél 59% önálló és 28% tisztviselő és alkalmazott, addig az 1916. év