Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A részvénytörvény előkészítése. A magyar részvényjogi reform anyagának előkészítése. A magyar Jogászegylet által kiküldött Bizottság munkálata [könyvismertetés]

143 hető, hogy a fizetés teljesítése előtt a csődnyitás kérdésében tudakozódást foganatosítson, ennek elmulasztásával sem követhetett el oly gondatlanságot, amely miatt a teljesített fizetés hatálytalanná válnék. Megfelel az anyagi jog szabályainak a fellebbezési bíróságnak az a rendelkezése is, hogy az illetéktartozás fedezetéül visszatartott 200 dollárt csak az örökösödési illeték kifizetésének igazolásától feltételezetten ítélte meg. Igaz ugyan, hogy harmadik személyt, mint kedvezményezettet élők közötti rendelkezés alapján illető életbiztosítási összeg a biztosított hagyatékához nem tartozik, tehát az 1920: XXXIV. t.-c. 68. §-a szerint örökösödési illeték tárgya sem lehet, és a felhívott törvény 75. §-a ki is veszi az életbiztosítási összeget az illeték kiszabása alól akkor, ha bebizonyítják, hogy arra harmadik személy még az örökhagyó életében, öröklési illeték alá nem vonható jogcímen szerzett igényt. Viszont azonban az 1920: XXXIV. t.-c. 65. §-ának 4. bek. feljogosítja a biztosító intézeteket, hogy a biztosítási szerződések alapján a biztosított halála esetén fizetendő összegből 20%-ot az illeték fedezetéül visszatarthassanak s annak elmulasztása esetén a biztosítási összegre eső illetékért mint kezeseket teszi felelősekké. Ezt pedig akként kell értelmezni, hogy mivel csak az illeték kiszabására jogosult hatóságok döntenek abban a kér-désben, hogy adott esetben öröklési illeték alá eső életbiztosítási összegről van-e szó, a törvény a biztosító társaságokat általában felhatalmazza, hogy ennek a döntésnek meghozataláig, illetve az illeték kiegyenlítésének igazolásáig, egyfelől saját felelősségük elhárítására, másfelől a kir. kincstár igényeinek biztosítására, a biztosítási összeg 20%-át minden esetben visszatarthassák. Ezért a kir. Kúria, kiemelve még azt, hogy az alperes által a válasziratban az örökösödési illeték kifizetésére s ezzel kapcsolatban a visszatartott 200 dollár biztosíték kiszolgáltatására vonatkozóan felhozott és egyébként is még valóságuk esetén is csak a fellebbezési bíróság ítéletének meghozatala után történt tényeket figyelmen kívül hagyta, — a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adott annyiban, hogy a fellebbezési költség viselésére a 45. sz. jogegységi döntvényben megjelölt korlátozás nélkül kötelezett felperest, a fellebbezési bíróság ítéletének megfelelő megváltoztatása mellett, ezzel a korlátozással marasztalta, egyebekben azonban a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasította és a Pp. 543. §-ának ut. bek. alapján, de a 45. sz. jogegységi döntvény korlátai között, az azzal okozott költségek megfizetésére is kötelezte. (1933. szept. 12. — P. VII. 6073/1932.) 137. Tkr. 81. §. — Telekkönyvi bekebelezési kérelem a tárgyát határozottan meg nem jelölő adásvételi szerződés alapján. K. A bemutatott adásvételi szerződésben e szerint az eladott ingatlanrészlet közelebbről körülírva nincs, vagyis a megosztás útján keletkezett s eladott új ingatlanrészlet telekkönyvi betét és helyrajzi száma, az okiratban feltűntetve nem lett, így az adásvételügylet tárgyát tevő ingatlan a szerződésben oly határozottan kijelölve nincsen, hogy annak azonossága iránt kétség ne forogjon fenn, minélfogva a tkvi rdts. 81. §-a rendelkezése folytán, a