Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Fellebbezés a perköltség kérdésében az egyszerűsítési törvény alapján

517 perben ezen összeg erejéig, valamint 130 pengő költség erejéig marasztaltatott az alperes. Felperes az ítéletet a perköltségre vonatkozó részében megfellebbezi és költségeinek 440 pengőben való megállapítását kérte. Ezt a fellebebzést azonban a kir. ítélőtábla hivatalból utasította vissza azzal az indokolással, hogv „a Te. 24. § -ának 1. bekezdése szerint a fellebbezés megengedhetősége kérdésében a fellebbezési érték az irányadó, melynek megállapításánál a 3. bekezdés második mondata szerint az az általános szabály, hogy a perköltség nem tartozik a figyelembe veendő járulékok közé. A harmadik bekezdés harmadik mondatában foglalt kivételes szabály értelmében pedig csak a megítélt perköltség veendő figyelembe, de ez is csak akkor, ha a per főtárgyának értéke szerint különben a fellebbezés mindkét félre kizárt. Ebben a perben felperes fellebbezése a per főtárgya tekintetében kizárt, alperes ellenben, mert 283 pengő tőkében marasztalták, a Te. 24. §-a és a 49000 1931. I. M. számú rendelet 2. §. 5. a) pontja értelmében élhetett volna fellebbezéssel, de nem élt, továbbá a megítélt költség összege is kisebb a 200 pengőnél, de ebben sem a fellebbező felperest marasztalták, hanem alperest, már pedig csak a megítélt költség, vagy részköltség támadható meg fellebbezéssel és nem a meg nem ítélt költség, vagy költségrész." A budapesti tábla döntése annyira világos, hogy ahhoz különösebb magyarázatot fűzni feleslegesnek látszik. Az is kétségtelen, hogy a most ismertetett és jogerős szegedi kir. törvényszék Pf. I. 2485/1933. és Pf. II. 3039/1933. számú ítélettel eldöntött perben, valamint a budapesti tábla VI. 4932/ 1933. szám alatt kelt ítéletével befejezett perben lefektetett tényállás a kérdés lényegét illetően teljesen azonos. Különös tekintettel arra, hogy igen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az egyszerűsítési törvény által megszorított fellebbezés kérdése legalább azokban az esetekben, amelyekben erre a törvény homályos rendelkezése módot ad, magyaráztassék a fellebbezés megengedhetősége irányában talán nem volna felesleges e kérdést a Kúria jogegységi tanácsának elbírálása alá bocsátani. Dr. Habermann Gusztáv. Modern technika és szerzői jog címmel október 26-án dr. Szenté Andor tartott a Civil jogászok Vitatársaságában előadást a rádió, film és hangosfilm szerzői jogáról. Az 1921. évi szerzői törvény a rádió és hangosfilmjogot egyáltalában nem szabályozza, mert ezek a találmányok akkor még ismeretlenek voltak és a filmjogra vonatkozólag is csak kevés rendelkezést tartalmaz, így az új technikai találmányok az érdekes vitakérdések egész tömegét vetik fel a szerzői jogban. A rádió mindennapos műsorszámai: a vendéglőkből való zeneközvetítések, a grammofonközvetítések, színházi előadások, hangversenyek és hangosfilmelőadások közvetítései szebbnél szebb jogkérdéseket vetnek fel. A filmjog terén még az sincsen tisztázva, hogy kit illet meg