Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Fellebbezés a perköltség kérdésében az egyszerűsítési törvény alapján

515 fizetése, munka teljesítése, illetve ingó dolog kiadása iránt in­dult, de az ítélet ellen az értékre való tekintettel akár csak az egyik fél is fellebbezéssel élhet. Ilyen esetben foglalt állást a szegedi kir. törvényszék és ez a döntés méltán tarthat számot általános érdeklődésre nemcsak azért, mert magyarázat útján a fellebbezés lehetőségét kiterjeszti és így a jogkereső közönség általános érdekét tartja szem előtt, hanem azért is, mert szigo­rúan a perköltség kérdéséről lévén szó, a kir. törvényszék dön­tése elsősorban az ügyvédi kar érdekeinek védelmére siet, épen abban az időben, amikor erre a legnagyobb szükség van. E kérdéses per a szegedi kir. járásbíróság előtt P. 27246/1931. sz, alatt 391 német márka és 80 pfennig megfizetése és jár. iránt indult. Az elsőbíróság marasztaló ítélete ellen csupán a költség kérdésében a felperes élt fellebbezéssel és fellebbezésében az el­sőbíróság által megállapított költségösszeget 192 P. 92 f.-re kérte felemelni. A helyzet tehát az volt, hogy a felperesnek a per érde­mében fellebbezési joga nem volt. Alperes élhetett volna felleb­bezéssel, mert a marasztalási összeg és annak sérelmes volta esetén a fellebbezési érték a 200 pengő összeget meghaladta, en­nek dacára azonban fellebbezéssel nem élt, kérdés volt most már az, hogy van-e helye a költség mennyiségének kérdésében fellebbezésnek akkor, amikor sem a megítélt költségösszeg, sem pedig a megítélni kért költségösszeg a fellebbezési értékhatárt nem éri el. Természetszerűnek látszik a válasz: nincs helye fel­lebbezésnek. Ennek dacára a kir. törvényszék elfogadta a felperes fellebbezését és Pf. I. 2485/1933. szám alatt hozott végíté­letével az ügyet érdemben döntötte el és ezen ítélet indokolá­sában pedig kitért a következőkre: „Felperes csak a perköltség mennyisége miatt támadta és csak abban a részében az elsőbí­róság végítéletét, amelyben a költség mennyisége tekintetében intézkedik és a megítélt perköltségeket 192 pengő 92 fillérre kérte felemelni. így egyedül csak a perköltségek mennyisége a fellebbezés tárgya és a sérelmes összeg is 200 pengőn alul van. Figyelemmel azonban arra, hogy a per tárgya és a marasztalás értéke is a 200 pengőn felül van és így a fellebbezés a marasz­talt alperes részéről kizárva nincs, ezért a Te. 24. §-ának utolsó bekezdésének helyes értelmezése szerint a perköltség kiáltali vi­selésének és mennyiségének a kérdésében önállóan akkor is van helye fellebbezésnek, ha a sérelmezett összeg a 200 pengős ér­tékhatáron alul van, ezért a fellebbezési bíróság a felperes fel­lebbezését érdemben bírálta felül." Hogy pedig az e kérdésben elfoglalt álláspontot illetőleg a szegedi kir. törvényszék első számú polgári tanácsa nem áll egyedül, azt mutatja a második számú polgári tanácsnak köz­vetlenül a most ismertetett ítélet után kelt döntése, amely e

Next

/
Thumbnails
Contents