Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Perveszteség perbenállás nélkül

504 keletű rendeletek is. Tudjuk, hogy a Jelzálogtörvényhez kapcsolódó 24,000/1931. I. M. sz. r. 30. §-a létesítette a zárgondnoki teendőkkel megbízott végrehajtást szenvedő személy minőségét. Az ennek egyes rendelkezéseit kiegészítő és módosító 34.000' 1931í. I. M. számú rendelet 6. §. 2. bek.-e már kimondja, hogy „a zárgondnoki tennivalókkal megbíztott végrehajtást szenvedőt kérelmére a bíróság a szokásos zárgondnoki díjak mértékét lényegesen meg nem haladó összeg erejéig felhatalmazhatja, hogy a zárlati jövedelemnek meghatározott részét a saját és háznépe létfenntartási költségeinek fedezésére fordítsa". Egyezően rendelkeznek a 3800/1932. és 6300/1932. M. E. sz. r. gazdamoratóriumi rendeletek (az előbbinek 20., az utóbbinak 7. §-a). Ezek a rendeletek is a mezőgazdasági ingatlan haszonvételi zárlati jövedelmeiből csak arra az esetre biztosítanak ellátási díjat a végrehajtást szenvedőnek, ha ő maga tevékenykedik tovább. Miután azonban beltelki házi ingatlan jövedelmeinek szoros zár alá vétele esetén a végrehajtást szenvedő — ily értelmű jogszabály hijján — nem bízható meg a zárgondnoki teendőkkel, és illetve miután ily ingatlan végrehajtási zárlata esetén a zárgondnok tevékenységét más harmadik személy látja el, nem látom indokoltságát annak, hogy a zárlati jövedelemből az ilyen végrehajtást szenvedő részére — szemben a Végrehajtási Törvény 210. §-ával, — ellátási díj hasíttassék ki, különös figyelemmel arra, hogy tételes jogunk egyéb rendelkezéseivel is ellentétben áll ez a szingularitás. Dr. Ballá Ignác. "Perveszteség! perbenállás nélkül." Dr. Marton Géza egyetemi tanár úrnak egy frappáns eset alkalmából fenti címmel írott frappáns cikkéhez két kiegészítést tennék. A tényállási konkrétumoktól eltekintve a cikkben megnyilvánuló jogérzet — elviekre visszavezetve — ott talál hiányolni valót, hogy valamely eljárás lefolyhatik azok részvétele nélkül, akik az eljárásban feltétlenül érdekelve vannak. Évek óta kísérletezem annak igazolásával, hogy magánjogunknak az az alapvető szokásos szemléleti módja, amely a két közvetlen érdekelt személy körére korlátolja a jogviszony elrendezését (kétszemélyes magánjogi szemlélet) nem alkalmas azoknak a feladatoknak helyes megoldására, ahol a helyzetnek az ezen szemlélet világában extraneus érdekeltnek mutatkozó további, de a jog által nem, vagy nem kellő mértékben figyelembevett érdekeltjei is vannak. Amikor a cikk az utólagos törvényesítés körében egy ily helyzetre reá mutat és a megfelelő jogi megoldási eszközöket keresi, eseti illusztrációját adja a magánjog most érintett hiányosságának. Akik e lapok hasábjait figyelemmel kisérték, a lap korábbi számaiban ennek az állásfoglalásnak más tényállásokra vonatkoztatott illusztrációit