Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - A gazdatartozások fizetésének ujabb szabályozásáról

486 tés igénylésére nem jogosult. Ez a 7. §. csak a jelzálogos hitelezőkről beszél, de azt nem mondja, hogy a jelzálogos hitelezők javára történő közvetlen fizetés milyen sorrendben történjék. Ámde fel nem tételezhető, hogy ne a telekkönyvi rangsor legyen az irányadó. Viszont a 6. §. rendel kezéseiből nyilvánvalónak látszik, hogy miután a fizetendő összeg felfelé limitálva van, a közvetlen fizetés is csak addig a mértékig eszközlendő, amíg a felfelé limitált összeg ki nem fogyott. Lényeges magánjogi rendelkezése a rendeletnek (8. §. 1. bek.), hogy a védett gazdaadós az évi 4%-nak megfelelő kamatfizetéssel folyó kamatfizetési kötelezettségének teljesen eleget tett és a hitelezőnek az ezt meghaladó kamatokra irányuló igénye az adóssal szemben megszűnik. Kiegészítik ezt a rendelkezést a rendeletnek a kamathozzájárulásra vonatkozó rendelkezései (25. §.), amelyek azonban csak hitelintézeti hitelezők javára állanak fenn, tehát az áruhítelező, vagy más magánhitelező a 4%-ot meghaladó kamatra vonatkozó igényét teljesen elveszíti, viszont a kamathozzájárulásra vonatkozó hitelintézeti hitelezői igény sem érvényesíthető az államkincstárral szemben bírói úton (30. §. 2. bek.). Súlyos sérelemnek tartjuk a telekkönyvi rangsor elvével szemben a köztartozások előnyös érvényesítésének úgyszólván korlátlanná tételét. A fennálló törvényes rendelkezések (K. K. H. Ö. 83., 84. §§.), amelyek szerint az ingatlant közvetlenül terhelő közadók és illetékek csak megszorított mértékben érvényesíthetők előnyösen a jelzálogos hitelezők terhére, hatályon kívül helyeztetnek a védelem idő tartamára (8. §. 2. bek.) és csak a védett birtokká nyilvánítás hatályának megszűnése esetén szűnik meg egy további 3 évre biztosított elsőbbség fentartása mellett a kincstár javára megadott ezen, korlátlan elsőbbségi jog. E helyütt nem kívánunk a kincstár elsőbbségi igényeinek részleteivel foglalkozni, de általános megjegyzésünk az, hogy ezen rendelkezések nem voltak kellő figyelemmel arra a törvényes különbségekre, amelyek egyrészt az ingatlant terhelő adók, másrészt az illetékek elsőbbségének szabályozása tekintetében fenforognak, (Lásd 1920. évi XXXIV. t.-c. 23. és 117. §§-ait), mások lévén az elsőbbség érvényesíthetésének időbeli és egyéb feltételei a köztartozások ezen két csoportja között. E kérdés még több vonatkozásban rendeleti kiegé szítésre fog szorulni. A védett birtokkal járó végrehajtási korlátozások lényege, hogy ha az adós a rendeletben előírt szolgáltatásodat teljesíti, a védett bírtok haszonvételére végrehajtást