Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 9. szám - Dr. Medvigy Gábor: A földteherrendezés és a kamat sorsdöntő problémái [könyvismertetés]
118 vetkeztetés nélkül állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy a felperes, az örökhagyó halála után az építkezés befejezésére 2.370 P 26 f-t fordított, amely összegnek a fele az örökhagyó örököseit terheli. Ugyancsak az örökösöket terheli a különvagyonként a hagyatékhoz tartozó k-f-i házrész hátralékos vételárából a felperes által az örökhagyó halála után kifizetett 1.141 P 50 f. is. A felperes részére az alperesek által megtérítendő ezek szerint 2.326 P 63 f. Ekként a felperes többkövetelése 326 P 63 f. Alaptalan az alpereseknek az a panasza, hogy a felperes a fenti kiadásokat a hagyatékhoz tartozó ingók értékesítése utján egyenlítette ki, mert arra a perben adat nem merült fel, hogy a hagyatéki leltárban foglalt ingókon felül valamely ingó maradt volna a felperes kezén, a leltározott ingók mint közszerzemény fele pedig az alpereseknek megítéltetett. Viszont a felperes tartozik megfizetni az alperesnek a különvagyon felén kívül arra való tekintettel, hogy úgy a kérdéses házat, mint a hagyatékhoz tartozó egyéb ingatlanokat és ingóságokat kizárólag ő birtokolta, ezek elvont hasznait is. Tekintettel arra, hogy az alperesek az elvont hasznokat csupán beszámítási kifogásként érvényesítették, ezeknek nem vitásan magasabb öszszegéből ezúttal csak a felperes többletkövetelésének megfelelő 326 P 63 f. volt számbavehető. Ily módon a felek kölcsönös pénzbeli követelései egymást kiegyenlítik. Az ingók tekintetében szintén helyes a fellebbezési bíróság álláspontja, mert a felperes azzal, hogy a hagyatéki leltárt aláírta, nem mondott le a közszerzeményhez való jogáról, mint ahogy azt a hagyatéki tárgyaláson már érvényesítette is és mert a közszerzemény vélelmével szemben az alperesek nem mutatták ki, hogy az ingók vagy azok egy része az örökhagyó különvagyona. Az a körülmény pedig, hogy az ingók egy része az asszony személyes használatára szolgált, ezeknek a házasság alatt szerzett ingóknak különvagyoni minőségét meg nem állapítja. Ami különösen azokat az ingókat illeti, amelyeket az örökhagyó az első férje után örökölt, az alperesek ezekre nézve nem bizonyították, hogy azok az örökhagyónak a felperessel kötött házasságra lépésekor megvoltak, vagy hogy az örökhagyó hagyatéki leltárában foglalt ingók és az örökhagyó által az első férje után örökölt, ingók azonosak. (1933. aug. 30. — P. I. 4898/1931.) 109. Mt. 224. §. — Örökbefogadási szerződés felbontása az örökbefogadott által tanúsított magatartás miatt. — Az örökbefogadási szerződést, a 422. sorszámú elvi határozaton túl, akkor is meg lehet szüntetni, ha az örökbefogadott az örökbefogadással járó kötelességét szándékos magaviseletével oly súlyosan megsértette, hogy emiatt az örökbefogadási szerződés a másik félre elviselhetetlenné vált. A kötelesség súlyos megsértésének minősül a szülő és gyermek közötti viszony természetében és rendeltetésében gyökerező gyermeki kötelesség oly fokú megsértése, amelyre a kölcsönös elnézés és engesztelődés mértékét nem lehet alkalmazni. (1933. jún. 27. — P. III. 4940/1932.)