Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Végintézkedések kihirdetése

468 szerződésben foglalt végintézkedésnél a felek külön is kiemelik, hogy haláluk esetére öröklési szerződés joghatályával intézkednek, a végintézkedésekre előírt szabályok betartásával. A kérdés tehát leegyszerűsödik arra a régi problémává, hogy a törvény szavai szigorúan veendők-e (az 1894. évi XVI. t.-c. 24. §-a csak a végrendelet kihirdetését rendeli) vagy pedig az öröklési szerződésekre is állanak ezek a szabályok. A végrendelet kihirdetése tulajdonképen nem más, mint annak mentesítése az eddigi hivatalos titok alól és feltárása minden érdekelt számára, A kihirdetésig a végrendeletet titok fedi, annak tartalmát rendszerint csak maga a végrendelkező és esetleg az azt fogalmazó, vagy felvevő személy ismeri. A közokiratba foglalt végrendeletről még a fél részére sem szolgáltatható ki hiteles kiadvány, csupán másolat. Ezzel szemben a közokiratba foglalt öröklési szerződésről hiteles kiadványok a szerződő felek részére ép úgy kiállíthatok, mint bármely más szerződésről. Az örökösként fellépő szerződő fél tehát igényét ennek a hiteles kiadványnak felmutatása vagy becsatolása útján igazolhatná. Ép ezért oly nézet is van, mely szerint az öröklési szerződés kihirdetése nem is szükséges (Trux). Előfordulhat azonban oly eset is, hogy a szerződő felek kölcsönösen egymást nevezvén ki általános örökössé, harmadik személyek javára is intézkednek, hagyományt rendelnek stb. Ezekről az intézkedésekről az érdekelteknek esetleg tudomásuk sincsen, csupán a szerződő feleknek. Hiszen például a közokiratba foglalt öröklési szerződésről csupán a szerződő felek kaphatnak hiteles kiadványt, vagy másolatot. Ha tehát az egyik szerződő fél meghalt és a másik fél megbánta a harmadik személy részére szóló juttatást, elképzelhető, hogy ő elhallgathatja az öröklési szerződést, — a hiteles kiadvány arról az ő zsebében van — és a kölcsönösen kikötött juttatást a részeltetettnek nem teljesíti, A kedvezményezettnek pedig nincsen módja rá, hogy követelje részét az örökségből, mert hiszen esetleg tudomása sincsen róla. Éppen ezért nézetem szerint szükséges a kihirdetés úgy a végrendeletnél, mint az öröklési szerződéseknél. A kihirdetés olyképen fogható fel, hogy az a végintézkedés közhírré tétele mindenki részére, akit illet. Aki érdekeltnek véli magát az örökségben, elmehet a bíróságra és utána nézhet az irodában, elolvashatja a végrendeletet, vagy öröklési szerződést és megállapíthatja nyomban, hogy történt-e részére juttatás vagy sem. Különben az eddigi általános gyakorlat szerint is az öröklési szerződéseket ép úgy kihirdették, mint a végrendeleteket. Az eddigi általános gyakorlat szerint tehát a törvénynek a kihirdetésre vonatkozó szabályai nemcsak a szigorú értelemben