Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Uj német szükségrendelet a jelzálogos követelések és telekadósságok esedékességéről

56 korlat „Kündigungshypothek" név alatt ismer, szemben az ú. n. „Fálligkeitshypothek'-kai. Míg ugyanis a „Kündigungshypothek"-oknál a megengedett felmondási terminus a IV. szükségrendelet nyomán 1933. december 31-e marad, addig a ,,Fálligkeitshypothek"-oknál, amelyeknél tehát az esedékesség előzetes felmondás nélkül egy meghatározott napon áll be és amelyeket a hivatkozott IV. szükségrendelet, szemben a ,,Kündigungshypothek"-kekkel, nem érintett, az új szükségrendelet nyomán kitolódik az esedékességi terminus 1934. április 1-ére. Az új szükségrendelet ismertetett rendelkezéseihez egy olyan általános szabály csatlakozik, amely lehetővé teszi minden egyes eset különálló kezelését. A hitelező kívánságára ugyanis az illetékes telekkönyvi bíróság elrendelheti az esedékesség kitolásának elmaradását, ha a kérelmező hitelező gazdasági helyzete ezt így követeli. A bíróság a részletekben való visszafizetést is elrendelheti. A rendelet ezen intézkedése tehát a bíróságnak igen széles rendezési hatalmasságot ad- A bíróság feladata abban áll, hogy fígyelembevéve a hitelezőnek, az ingatlantulajdonosnak és adósnak gazdasági helyzetét, a szemben álló érdekek méltányos kiegyenlítését hozza meg. Ezen feladatnak megoldására irányuló munkája során meghallgathatja a feleket, kívánhatja adataik igazolását és egyébként is nyomozati cselekvényeket végezhet. A gyakorlatban tehát a dolgok előreláthatólag a következőképen fognak lebonyolódni: A hitelező, aki az új rendelet intézkedéseit magára nézve sérelmesnek tekinti, kérelmezni fogja az esedékesség kitolásának mellőzését és e kérelemnek alátámasztására igazolni törekszik majd, hogy gazdasági helyzete a követelés korábbi visszafizetését kívánja meg. A bíróság meg fogja hallgatni a feleket, alkalmat fog adni az adósnak is arra, hogy nyilatkozzék és azután törekedni fog az egyezség létrehozatalára, mint ahogyan ez már a felértékelési jelzálogjogok eseteiben gyakorlatban volt és csak akkor, ha ily egyezség létre nem jön, fog mindkét fél érdekeinek figyelembevételével és méltányos kiegyenlítésével határozatot hozni. A bíróságok határozatainak alapelve azonban a szükségrendelet szellemében az kell hogy legyen, hogy a visszafizetési határidő lehetőség szerint 1934. április l-re halasztassék. Ezen alapelvnek érvényesülését a hitelezőnek kell oly irányú érveléssel megdöntenie, amellyel valószínűsíti, hogy az alapelv rideö alkalmazása számára oly kárt jelentene, amely a kivételes elbánást kellőleg indokolja. Kétség esetében tehát a bírói döntések a szükségrendelet célkitűzésének megfelelően, az adósérdekeket fogják védeni és ettől való eltérés csak ak-