Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 9. szám - Közszerzemény és a végrehajtási törvény 49. §-a

449 vezetett végrehajtás esetén bizonyos vélelmeket állít fel arra nézve, hogy mi tekinthető a férj és a feleség tulajdonának és így tisztán az a célja, hogy a közös lakásban lévő ingóságok foglalásánál, mikor is első tekintetre nem lehet megállapítani a közös birlalásban lévő ingóságokról, hogy a férj vagy a feleség tulajdonai, a végrehaj tatónak és a bírói kiküldöttnek bizonyos tájékozódást adjon. Ennek a tisztán végrehajtási vonatkozású és megdönthető vélelemnek sokszor tévesen úgy a jogirodalomban, mint a bírói gyakorlatban anyagi magánjogi hatályt tulajdonítottak, mintha a végrehajtási törvény 49. §-a a házassági vagyonjognak a különvagyon és közszerzeményre vonatkozó valamelyik anyagi szabályát szövegezte, illetve módosította volna. Ezért szükségesnek tartom, hogy a helyes bírói határozatok idézésével ennek a magyar ,,praesumtio Muciana"-nak helyes terjedelmét és hatályát megállapítsam. Mint említettem, ez a szakasz helyes értelme szerint csak a közös lakásban és a közös birtoklásban lévő ingóságokra állít fel a lefoglalhatóság szempontjából vélelmeket, de mikor kimondja, hogy a férj tartozásáért ezek az ingóságok bizonyos, a nő használatára szánt, tárgyak kivételével lefoglalhatok, a szakasz végén hivatkozik a végrehajtási törvény 92. §-ára, mely az igényperről intézkedik és már maga a szakasz a foglalás alkalmából is megengedi a vélelem megdöntését, mikor kimondja, hogy a nő tartozásáért lefoglalhatok azok az ingóságok is, melyek ugyan nincsenek a nő használatára szánva, ha a végrehajtató által előterjesztett bizonyítékokból valószínűnek látszik, hogy a nőnek tulajdonai. Hogy a törvény a valószínűsítést kívánja meg, ez is mutatja, hogy ez csak ideiglenes döntés a foglalási eljárás céljára, mely már a végrehajtási eljárás során igényper útján orvosolható. Idézem a következő kúriai és táblai határozatokat: ,,A vélelem, melyet e szakasz a férj tulajdonjoga szempontjából megállapít, nem szükségképení, nem praesumtio juris et de jure, — tehát ellenbizonyításnak helye van. (K. 88. febr. 8—617.) „Az 1881: LX. t.-c. 49. §-a a végrehajtás mikénti foganatosítását szabályozván, a tulajdon kérdésében zsinórmértékül nem szolgál s annak sérelme esetén igénypernek van helye." (K. 96. okt. 30. M. 13.325.) „Az 1881: LX. t.-c. 49. §-a nem zárja ki, hogy bármelyik házasfél jogaiban sértve érezvén magát, igényperrel élhessen." (K. 96. jún. 8. M. 13.324.) ,,A férj főszerzői minőségével szemben ellenkező bizonyításának van helye." (93. szept. 19. 8583.) Fenti határozatok kidomborítják, hogy a szakasz csak