Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Uj német szükségrendelet a jelzálogos követelések és telekadósságok esedékességéről

54 Ebbe a keretbe tartoznak azok az alsóbírósági ítéletek is, amelyek szerint külföldi teljesítési helyen fizetendő valutatartozásnál a schillinget az illető külföldi fizetési helyén megállapított értékelése és nem a wieni schillíngparitás vétetik alapul. Amennyire az idevonatkozó gyakorlat áttekinthető, lényegében csak alsóbírósági Ítéletek foglaltak csupán állást e kérdésben; a legfelsőbb bíróságnak még nem volt alkalma ez érdekes és nagy gyakorlati jelentőségű kérdésben állást foglalni. Német jogi szemle. Uj német szükségrendelet a jelzálogos követelések és telekadósságok esedékességéről. Irta: Dr. Bruno Altenberg, berlini ügyvéd. 1931. december 8-án bocsáttatott ki az ú. n. IV. szükségrendelet, amely első részének 3. fejezetében speciális rendelkezéseket tartalmazott a jelzálogos követelések és telekadósságok kamataínak leszállítása, valamint a felmondási jognak 1933. december 31-ig való felfüggesztése tárgyában. Azóta a gazdasági helyzetnek időközi romlása folytán további intézkedések váltak e téren szükségessé. 1932. szeptember 27-én kibocsáttatott egy új szükségrendelet a mezegazdasági reálhitel kamatterheinek könnyítése tárgyában, amely mező-, erdő- és kertgazdasági ingatlanokon biztosított követelések kamatait újólag leszállítja és úgy rendelkezik, hogy 1935. április l-e előtt ily jelzálogos követelések visszafizetése az ú. n- felértékelési jelzálogoktól eltekintve, nem követelhető. (RGB. 1. 1932. Teil I. S. 480.) Legújabban a jogfejlődés ismét egy további, a jelzálogos követelések esedékességét illető szükségrendelettel (1932. november 11.) lett gazdagabb, amely mélyreható változásokat hoz a németországi ingatlanokon biztosított jelzálogos követelések esedékessége tekintetében. Ez az újabb rendelet szükségszerű folyománya a föld- és jelzálog piacon fennálló helyzetnek, amely az ingatlannak szinte teljes elértéktelenedéséhez vezetett azáltal, hogy ma Németországban az ingatlanárverések az elsőhelyi követelést sem hozzák be, nem mintha az ingatlanok értéke elenyészett volna, hanem mert a tőke- és pénzszegénység lehetetlenné teszi, hogy ingatlanokért oly ár fizettessék, amely értéküknek megfelel és mert az árverések számának emelkedése folytán az ingatlanpiacon a normálist messze túlhaladó kínálat konstatálható.