Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Behajthatók-e a 25 pengőn aluli követelések?

106 K. A kereseti váltók alapjául szolgáló adásvételi ügylet semmisségét vitató alperesi panasz alaptalan, mert a fellebbezési bíróság helyes okfejtése szerint nem forognak fenn olyan előfeltételek, amelyek az 1932: VI. t.-c. 9. §-a értelmében az ügyletet kizsákmányoló ügyletnek minősítenék. A tényállás szerint az alperes a felperestől megvett és 1929. évi október hó 2-án át is vett autót az autó üzemi zavarainak megállapítása után nem bocsátotta nyomban rendelkezésre s a becsatolt levelezésből megállapíthatóan is a rendelkezésre bocsátás csak az 1930. év nyarának elején történt s ezért a fellebbezési bíróság helyes indokolására tekintettel alaptalan az alperesnek arra vonatkozó panasza is, hogy az ügylettől való elállása folytán a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel kötelezte vételár fizetésére. A rendelkezésre bocsátás elkésett volta azonban nem akadálya annak, hogy figyelembe vehető ne legyen az alperes által másodsorban a vételár leszállítása iránt előterjesztett kérelem — a kellő előfeltételek fenforgása esetén. A perben meghallgatott szakértő véleménye szerint a megvett autó egyfelől rejtett, de aránylag kis költséggel helyrehozható hibák miatt nem volt üzemképes és így nem felelt meg az erre vonatkozó szerződéses kikötésnek, másfelől pedig a peres vétel idejében korát meghaladó mértékben volt lehasználva, és ebben az állapotában cca 3.500 P értékkel bírt. Tekintettel arra, hogy az alperes a szakértő által megállapított hibák mibenlétét éppen rejtett voltukra tekintettel nem ismerhette fel és arra sincs adat, hogy az alperes rendelkezett olyan szakértelemmel, hogy — különösen az autó állandó üzemi zavaraival és javítgatására figyelemmel — az autónak a feltehetőnél nagyobb mérvű elhasználtságát, másfelől pedig annak a vételkor volt valóságos értékét megállapíthatta volna, tekintettel végül arra, hogy a hiányok mibenlétét csak a perben meghallgatott szakértő állapította meg s ennek véleményéből állapítható meg, hogy az eladási ár majdnem kétszerese volt a valóságos értéknek — a perben előterjesztett árleszállítási kérelem sem elkésettnek, sem alaptalannak nem tekinthető s ezért az alperes csak a vételkor volt valóságos érték erejéig volt marasztalható. (1933. máj. 23. — P. VII. 5375/1932.) 96. Mt. 1742. §, — Kármegosztás baleseti kártérítésnél a balesetben résztvett gépjáróművek mindkét vezetőjének vétlensége esetében. K. A tényállás szerint, amikor az alperes gépkocsivezetője az Istenhegyi-úton lefelé jövet a néhai P. V. által vezetett és felfelé törekvő gépeskerékpárt észrevette, fékezett, tülkölt és jobbra kanyarodást mutató karjelzést adott ugyan, azonban habár már messziről látta, hogy a motoros nagy sebességgel jön s annak vezetője az oldalkocsiban ülő nővel (feleségével) beszélget, mégis megkísérelte — a kerékpár előtt — a sikos és erősen lejtő úttesten a cik-cakosan mozgó nagysúlyú tehergépkocsival az út baloldaláról a jobb oldalára való átjutást, hogy ott egy postacsomagot kézbesíthessen. Az elhalt pedig nagy sebességgel jött felfelé az úttesten, s mégis az oldalkocsiban ülő feleségével beszélgetett, és bár a