Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Behajthatók-e a 25 pengőn aluli követelések?

100 az Országos földbirtokrendező bíróságnak, illetve az 1928: XLI. t.-c. életbelépte után ennek 8. §-a szerint a földmívelésügyi m. kir. miniszternek bemutatott tervek alapján végezte, vagy közvetítette, — akkor az eldarabolás céljaira kölcsönt nyújtó alperessel szemben sem lehet a váltó vételét tiltottnak tekinteni. A felperes még felülvizsgálati kérelmében sem állította, hogy az eldarabolást végző F. r. társaság nem volt jogosult arra, hogy azt 1920: XXXVI. t.-c. 60. §-ában megjelölt kivételes jogállással végezze, ellenben azt állította, hogy az eldarabolási tervek be nem mutattattak és ehhez képest jóváhagyást sem nyertek. Arra vonatkozóan azonban, hogy a tervek bemutatása és jóváhagyása megtörtént-e, illetve hogy nem forog-e fenn esetleg az 1928: XLI. t.-c. 8. §-ának 5. bekezdésében megjelölt eset, a fellebbezési bíróság ítélete ténymegállapítást, — noha enélkül a váltó visszaadására vonatkozó kötelezettség el nem bírálható, — nem tartalmaz, amiért a kir. Kúria az ítéletet feloldotta s a nevezett bíróságot további szabályszerű eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (1933. máj. 24. — P. VII. 1229/1933.) 90. Mt. 562. §. — Ingó tulajdonának szerzése, — A vevő tulajdonszerzésének megállapítása annak ellenére, hogy az átadás alapjául szolgáló kötlevélben vevőként harmadik személyt tüntetett fel. K. A fellebbezési bíróság tényállásként lényegileg azt állapította meg, hogy a perben tárgyalt A. R. gyártmányú autóalvázat R. László vette meg a K. Automobil r. t.-től; megvette pedig nem az alperes megbízásából és nem az alperes részére, hanem a maga részére, noha a vételről szóló kötlevélben vevőként a felperes részvénytársaság nevét vétette be. Ténykényt állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy erre az autóalvázra karosszériát R. László épített, majd az autót S. Bélának szintén R. László adta el. E tényállás mellett pedig megfelel az anyagjogi jogszabályoknak a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a kérdéses autó tulajdonát nem az alperes, hanem R. László szerezte meg és hogy ennek a tulajdonszerzésnek megdöntésére és ezzel szemben az alperesi tulajdonszerzésnek a megállapítására a felperes részéről felhozott adatok nem alkalmasak. Ebből folyóan megfelel az anyagjogi jogszabályoknak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy annak a felperesi keresetnek, amely a szóban lévő A. R. autó javítási munkálatai ellenértékének megtérítési kötelezettségét az alperessel szemben csupán ennek vitatott tulajdonosi jogállásából származtatja: jogszerű alapja nincsen. (1933. máj. 17. — P. IV. 58Ü932.) 91. Jt. 68. §. - 1920: XXXVI. t.-c. 56. §. — Régi biztosítéki jelzálogjog. — I. A tkvi rendtartásnak akkor még hatályban volt 65. §-a alapján bekebelezett zálogjogot annak ellenére is, hogy azt mint váltóhitelbiztosítéki zálogjogot kebelezték be a.y 1927: XXXV. t.-c. 68. §-a, illetve a 23.000/1929. I. M. sz. rendelet 19. §-ának 3. pontja alá eső keretbiztosítéki jelzálognak kell