Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - Jogszabály nem ismerése - ment

414 mert a felperest „nyilván a hagyatéki tárgyalást vezető kir. közjegyzőnek az a téves kijelentése vezette, hogy a felperes tulajdonjogát az ingatlanokra szerzési okirat hiányában nem érvényesítheti." A közjegyzőtől kapott téves jogi felvilágosítás alapján tett kijelentés tehát a felperest nem köti. A tévedés psychikailag egy hibás elképzelés; a jog nem ismerése, vagy rosszul ismerése ugyancsak az elképzelésnek egy hibája, vagy fogyatékossága, amire azonban a törvénynek föltétlen hatályosulása érdekében hivatkozni nem lehet. A fenti két esetben mégis kiútat engedett a Kúria a kötelező j ogísmerés szigora alól, az első esetben azon az alapon, hogy a vonatkozó jogszabály megismerése az adott kivételes körülmények között meg volt nehezítve; a második esetben pedig a közjegyzőtől kapott téves információ alapján. Lényegileg tehát a kötelező jogismerés tételének meglazítása a tévedés, jog nem ismerés menthetősége alapján történt. Hasonlóan döntött a Kúria P. VIII. 3194/909. sz. alatt. (Szladits gyűjtemény 292.) Kimondta, hogy a végrendeleti örökös ki az ellenfél képviselője és a közjegyző által támogatott tévedése alapján kötött egyezséget, azt megtámadhatja. Dogmatikus indokolással kerüli meg a Kúria a kötelező jogismerés szabályát a P. I. 6156/932, számú ügyben. Az adott esetben örökhagyó feleségének a különválás ideje alatt gyermeke született, aki az anyakönyvbe, bár a házasság fennállott törvénytelen származásuként jegyeztetett be és az örökhagyó és felesége között lefolytatott válóperben hozott ítélet szerint is a házasfelek házassága gyermektelen maradt és a különválás alatt született gyermek törvénytelen gyermekként említtetett. Az örökhagyó a gyermek törvénytelenségének kimondása iránt pert nem indított és halála után az anyakönyvben a törvénytelen származás törvényesre kiigazíttatott. A Kúria az oldalági örökösök igényét megállónak tartotta és azt a körülményt, hogy az örökhagyó, aki a gyermek törvénytelen származásuként való anyakönyveztetése és a bontóperi ítéletben törvénytelenként való megjelölése folytán bár tévesen a születés törvényességének megtámadását szükségesnek nem tartotta, akként bírálta el, mintha az örökhagyó a törvényesség megtámadásában akadályozva lett volna. Ami az örökhagyót a törvényesség megtámadása iránti per megindításában „akadályozta" az lényegileg megint a hibás jogi felfogás volt, hogy t. í, a törvényesség megtámadására szükség nincs. A kúriai döntés a kríptoszocíologiaí módszer érdekes esete, amikor a bíróság a jogérzet által vezettetve oldalteső indokolással kerüli meg az igazságosnak talált álláspont éryényrejuttatása érdekében az egyébként alkalmazásra váró jogtétel érvényesülését. Ha tévedett az anyakönyvi hivatal