Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8. szám - A H.T. 80. §. utolsó bekezdésének helyes értelme

407 lőtte áll az egyéni kiélésre jogosulatlanul törekvők magánérdekének. Első látszatra úgy tűnik föl, hogy a mindkét féllel szemben megállapított vétkesség esetében a bontás kimondandó volna. Ez azonban csak impresszió. A kérdés rendszerbeli megvizsgálása nyilvánvalóvá teszi, hogy a H. T. 80. §-ban megszabott viszonylagos bontóokra alapított perekben a feldultságon fordul meg a per sorsa akkor is, ha nem csupán egyik él keresettel, hanem mindkét fél kéri a házasság felbontását.22) A 878. számú elvi határozat értelmében a vétkesség kérdése csak egyidejűleg bírálható el!23) Ez az elv a házasság felbontására vonatkozó különleges 22) Az nem szabad, hogy megtévesszen senkit, hogy mindkét fél a bontást kéri. Ezen a réven a bíró a házasfelek összes életviszonyainak csak egységesebb képét kapja, de a tárgyi jog szempontjából ennek súlya nincs. A házasfelek egyező akarata a relatív bontó okokat nem teszi súlyosabbá, sem a törvényi „feldultság" fennforgását nyilvánvalóbbá. Ha mindkét fél bontási akarata súllyal birna, akkor mindkét fél vétkessége esetében a H. T. 80. §. utolsó bekezdésének jogszabályszerűsége megszűnnék — s a házasfelek akarata lépne a törvény helyébe. Akkor a H. T. 77. §-nak formalismusa is fölöslegessé válna. Mindaddig, amig valaki a mai polgári társadalom rendjét a jövő társadalom bizonytalan rendjénél többre becsüli, az a házasság intézményét nem támadhatja, nem gyöngítheti. Azok a nyugati államok, amelyek a házasság felbontását nem ismerik, a mai civilizációban nincsenek hátrább, mint a felek akaratától függő bontást elfogadó államok. Ez a kérdés a társadalmi fejlés lelkiségével van kapcsolatban. Ez a lelkiség a történelmi tagozódáshoz képest még a szomszédos államokban is más és más. A technika a lelkiség távlatait nem csökkenti. 23) Ez elvi állásfoglalás gyakorlatilag az anyagi igazság érvényesülését éveken át nem tudta teljessé tenni, mert a Kúria sokáig kitartott amellett a betűjogászkodás mellett, hogy a H. T. 85. §. III. bekezdése alapján a vétkesség kimondását csak a keresetlevél szerinti alperes kérhette. Idevonatkozó cikkeim a M. J. Szemlében láttak napvilágot. Szakirodalmi állásfoglalásom a perjogi elvek alkalmazásának irányában változást idézvén elő, az anyagi igazság jobban előre törhetett. Ezt a helyes irányt a 879. sorsz. elvi határozat rögzítette meg. A vonatkozó kérdések árnyalódásai vezettek a 880. sz. elvi határozatra. . Vitás és megoldásra vár az a kérdés, hogy viszontkereset esetén vagylagosan előterjeszthető-e a 85. §. 3. bekezdésére alapított kérelem. Szerintem per jogilag semmi akadályba nem ütközik. Hosszú vajúdás után jutott el a gyakorlat oda, hogy a H. T. 85. §. 3. bekezdésére alapított kérelem a fellebbezési eljárásban is előterjeszthető (881. sz. elvi hat.). Vitás, hogy ez a kérelem — a Te. 40. §-ra is tekintettel — a fölülvizsgáíati eljárásban előterjeszthető-e? Véleményem szerint — mivel az anyagi jog alkalmazására irányuló kifogás — előterjeszthető. Ez foly a 878. sz. elvi állásfoglalásból is.