Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Dr. Sárffy Andor: Magánjogi alapismeretek [könyvismertetés]

89 meg a szerződést s a tévedés lényeges, bármelyik fél a megtámadás további előfeltétele nélkül is megtámadhatja a szerződési nyilatkozatát. A peres felek között létrejött és A-/, alatt másolatban csatolt, alakilag és tartalmilag nem vitás kötelező nyilatkozata szerint a felperes a M. Á. Takarékpénztár Részvénytársaság, illetve jogutóda S. Ferenccel szemben a tanai 50. számú telekkönyvi betétben A+4. sor, 263/10. helyrajzi számú 7 hold 245 négyszögöl és a 26314. hrszámú szántó 64 négyszögöl kiterjedésű ingatlanokra vonatkozólag a javára bekebelezett utóöröklési jogáról kifejezetten lemondott és beleegyezését adta, hogy a M. Á. Takarékpénztár, illetve jogutóda S. Ferenc ezen ingatlanokból a C. 14., 16., 17., 20. és 21. alatt bekelebezett összes követelések és bekebelezett járulékai erejéig magukat utóöröklési jogára tekintet nélkül kielégíthessék. E lemondás ellenértékéül kötötte ki továbbá a felperes azt, hogy ugyanezen összegek erejéig a tanai 50. számú telek jegyzőkönyvben A. 1., 2. és II. 2., 3. sorszám alatt felvett ingatlanokra a M. Á. Takarékpénztár javára bekebelezett zálogjog kitöröltessék. E nyilatkozatból tehát kétségtelenül kitűnik az, hogy a felperes abban a tudatban kötötte meg ezt a kötelező megállapodást, hogy javára a 263/17. hrszámú ingatlanra utóöröklési jog fennáll. Ugyancsak ez okiratból, de az alperesek K. F. ellen tett bűnügyi feljelentéséből is kitűnik, hogy felperes is abban a tudatban kötötte meg ezt a megállapodást, hogy a felperest emez ingatlanokra utóöröklési jog illeti meg. A fellebbezési bíróság megállapította azt a tényt is, hogy a felperes utóörökös jogának a 263/8. hrszámú ingatlanról való törlésébe az 1920. február hó 23.-i nyilatkozat alapján beleegyezett és az erről szóló végzést a felperes október hó 26.-án kézhez is vette. A felperes ugyan e tényállást megtámadta az alapon, hogy felperes a törlésbe nem akart belenyugodni és ez ellen jogorvoslattal is kívánt élni. Ez a támadás azonban alaptalan, mert a felperes az utóöröklési jogának törlése ellen jogorvoslattal nem élt és így ez a törlés jogerőre emelkedett, aminek folyománya az, hogy ez az utóöröklési jog telekkönyvileg jogerősen megszűnt, sőt ez az ingatlan el is árvereztetett. Mindebből kétségtelen, hogy az utóöröklési jog a fent leírt ingatlanra fenn nem állván, a felek, amidőn abban a tudatban kötötték meg a szerződést, hogy a felperes utóöröklési joga fennáll, téves feltevésben kötötték meg az ügyletet és minthogy a fellebbezési bíróság helyesen fejtette ki azt, hogy ez a tévedés lényeges, az anyagi jognak megfelelően jutott ama következtetésre, hogy ezt a jogügyletet a felperes megtámadni jogosult kifogás keretében is s minthogy a fellebbezési bíróság azt is helyesen fejtelte ki, hogy a jelzálogul lekötött többi ingatlanra való bekebelezés eredeti érvénytelenségének vagv érvényességének kérdése csupán a még mindig jelzálogos hitelezőként bejegyzett M. Á. Takarékpénztárral szemben vitatható s minthogy végül az alperesnek megtámadási nyilatkozata folytán az A-/, alattiban foglalt jogügylet érvénytelen, az érvénytelen ügyletnek teljesítése pedig nem követelhető, mindezeknél fogva nem sértett anyagi jogszabályt a fellebebzési bíró-