Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdijintézet reformja

380 tását, hanem az csak függőben tartassék, amíg a hátralékos a> részletfizetést betartja. Egy részlet (vagy esetleg 2—3 részlet) be nem tartása esetén azonban ne legyen szükséges új törlést eljárást indítani ellene, hanem a felfüggesztett eljárást folytassák. (Esetleg másnap tegyék közzé a törlést!) Ezt az álláspontot azonban a legmesszebbmenőén helytelenítenünk kell. Egyrészt azért, mert meg akarja csonkítani azokat a kedvezményeket, amiket a Miniszter úr is hajlandó és szükségesnek tart megadni, másrészt pedig azért, mert felemás rendelkezésével nem tüntetné el azokat a méltánytalanságokat és egyenlőtlenségeket, amik a törlési eljárások eddigi egyéni elbírálása során önkéntelenül adódtak. Csak helyeselni lehet és hisszük, hogy a miniszter úr is méltányolni fogja azt a kívánságot, hogy ennek az amnesztiának a keretébe belevonassanak azok az ügyvédek is, akik ellen a törlési határozat már közzététetett. A tervezetet a Nyugdíjintézet érdekeit a nemfizető tagokkal szemben még messzebbmenően is meg akarja védeni, és úgy intézkedik, hogy az olyan tagnak, aki az évi járulékkal vagy annak egy részével az esedékességtől számított egy évig hátralékban marad, tagsági jogai az egy év leteltétől szünetelnek (megszűnés csak 2 év letelte után következik be.) Ez a rendelkezés is csak helyeselhető, mert nem kívánhat teljesítést az intézettől az a tag, aki maga nem teljesíti kötelezettségeit. A szünetelés alatt a jogok visszaszerzésére, a hátramaradottak jogainak megóvására megfelelő rendelkezések vannak a tervezetben. Meg kell még említenünk, hogy nem tartjuk helyesnek a javaslatnak azt az intézkedését, hogy ezentúl úgy a kamarák, mint a Nyugdíjintézet parallel járhasson el és foganatosíthasson behajtási lépéseket a tagok ellen. Gyakorlati előnye sem a kamarának, sem a Nyugdíjintézetre nézve nem lenne egy ilyea rendelkezésnek, az adminisztratív teendőket és költségeket szaporítaná, az egyes tagokra nézve pedig csak felesleges kellemetlenséget jelentene a kétoldali vegzatúra. Méltányos és reméljük, hogy meghallgatásra talál az a kívánság, hogy a tagok ellen foganatosítandó végrehajtásokat a bírósági végrehajtók minimális díj ellenében legyenek kötelesek foganatosítani. A végrehajtói kar, amelynek eltartója a költségelőlegezés és felelősség folytán mégis elsősorban az ügyvédség, tartozik ezzel az ellenszolgáltatással az ügyvédi kamaráknak. Nagyon fontos volna nézetünk szerint, ha meghallgatásra találna az a kívánság, ami a kar széles rétegeinek óhaja, hogy a jövőben a tagdíj és nyugdíj intézeti járulék esedékessége nem egy tételben, hanem az illető év 12 hónapjára elosztva, havi részletekben állapíttassák meg. A fizetés úgy kellene, hogy tör-