Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Néhány szó a Jelzálogtörvény 3. §-ához

370 a törvény betűjét alkalmazza, de azt a jogszabályt, melyet az esetleg nem teljesen gyakorlatiasan megalkotott szöveg életrehívni kíván. A jelen esetben pedig nem lehet a törvényhozóról feltételezni, hogy célja lett volna annak az oktalanságnak előidézése, hogy élő jogunkban általánosan elismert s adott esetben csak telekkönyvi bejegyzésekkel, intézkedésekkel és eljárásokkal hatályosulható igények a sanctió nélküli elvi követelések eleddig ismeretlen osztályába kerüljenek. Ezek a bíróilag érvényesíthető és jogilag vitatlanul megalapozott igények ebben az esetben merőben elméleti értékűek lennének, mert a hitelezők kijátszására létesített ügylettel rosszhiszeműen résztulajdont szerző személy, vagy az az örökös, aki valamely ingatlan tulajdoni illetőségét örökölte, az ellene fellépő jogosult követelésének behajtását meghiúsíthatja azzal az egyszerű ténnyel, hogy a valóságban, vagy formálisan megszerez a saját illetőségéhez még egy milliomodnyi eszmei hányadrészt, — ha ugyan már előbb nem volt valamelyes illetőség birtokában, — s akkor a dologi hitelező megítélt követelését előreláthatólag ebben a földi életben többé nem érvényesítheti. A törvényszakaszhoz fűzött miniszteri indokolásból sem olvasható ki ilyen képtelenség. Említi ugyan az indokolás, hogy a rendelkezéstől eltérő terhelés az anyagi jog szempontjából nem jöhet létre. Az általam említett esetekben azonban nem lehet szó ,,terhelésről", hanem arról, hogy már úgyis a jogelőd egész illetőségéhez tapadó terhek érvényesíttessenek. Szerény nézetem szerint a jog eszméjével ellenkezik az, hogy a hitelező elveszítse jogait egyedül és kizárólag abból a tényből kifolyólag, hogy az adósnak egyéb vagyona is van, mint amire a kielégítési jog kiterjed. Ha ezt a „jogelvet" fogadjuk el, úgy a Jelzálogtörvény 26. §-ának 2. bekezdése helyébe olyan intézkedésnek kellett volna kerülnie, hogy a tulajdoni illetőséget terhelő jelzálogjogok megszűnnek, mihelyt újabb illetőségek jutnak a tulajdonostárs tulajdonába. Ilyen törvényes intézkedésre pedig gondolni is képtelenség. De még telekkönyvi technikai szempontból sem találom akadályát annak, hogy az anyag jogi igények érvényesítése formai szempontból ne gátoltassék. Nem látom ugyanis be, hogy miért nem lehetne a jelzálogjogot bekebelezni, illetve a végrehajtási jogot feljegyezni a B. x. alatt bekebelezett tulajdoni illetőségre akkor is, ha ugyanaz a személy B. y. alatt is szerzett tulajdonjogot? Akkor, amikor a kielégítési joggal terhelt ingatlanilletőséghez még más jogügylettel, más jogcímen megszerzett jutalék is járul, az eszmei tulajdonrészek mindegyikének más jogi sorsa, más jogi története van. Kétség nem férhet tehát ahhoz, hogy a