Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Néhány szó a Jelzálogtörvény 3. §-ához

368 lajdonában levő bizonyos vagyontömegből a követelés kielégítést nyerhesen. Ha pedig ingatlanokról van szó, mint a kielégítés céljából felhasználható vagyontömegről, úgy az ezirányú jog érvényesítésének módja a jelzálogi bekebelezés, a végrehajtási jog feljegyzése és az árverés. Ha a kielégítési jog nem a már bekebelezett jelzálogjog folyománya, úgy természetszerűleg a jelzálogjog bekebelezése — esetleg biztosítás céljából való feljegyzése — csak bírói ítéleten alapuló végrehajtás folyamán eszközölhető, (hacsak a kötelezett önszántából nem ad telekkönyvi bejegyzésre alkalmas engedélyt). A gyakorlatban leginkább előforduló s rendszerint csak bírói ítélet alapján érvényesülő, de az adós egész vagyonát nem érintő kötelmek: a hitelezők kijátszására irányuló jogügylet alapján az átruházott ingatlanból való kielégítés tűrésére irányuló kötelezettség, valamint az örökös felelőssége a reá szállott hagyaték erejéig, ha a hagyatéki ingatlan természetben van meg, az abból való kielégítés tűrésének kötelezettsége. Ilyenkor a hitelező — részbeni elutasítás bizonyossága nélkül — nem fordulhat a bírósághoz oly kérdéssel, hogy az ítélet az adóst saját személyében, egész vagyonával való felelősség mellet marasztalja. Viszont, az ilyen ítéletek sem szólhatnak másként, mint, hogy a kielégítésre való tűrést rendelik el, anélkül, hogy az adósra nézve személyes fizetési kötelezettséget állapítanának meg. Már mostan gyakori az az eset, hogy az, aki köteles a hitelezőt az említett jogcímen a tulajdonába jutott ingatlan eszmei hányadból kielégíteni, valamely más jogcímen tulajdonosa az ingatlan ezenfelüli valamely hányadrészének is. (Pl. az ingatlan egyik résztulajdonosa a hitelezők kijátszása végett átruházza illetőségét a másik résztulajdonosra, az örökös már a hagyaték átadása, jobban mondva az örökösödés megnyílta előtt tulajdonosa volt az örökhagyó résztulajdonában levő ingatlan egy eszmei hányadának.) Az ingatlanból való kielégítésre kötelező ítélet természetesen figyelmen kívül hagyja azt az íngatlanilletőséget, mely nem kielégítésre való tűrés jogcíméül szolgáló jogi tény következtében jutott az alperes tulajdonába. A bírói ítélet alapján a végrehajtás sem rendelhető el természetszerűen másra, mint a kielégítés alapjául megjelölt ingatlanilletőségre. Már most telekkönyvi hatóságaink egy része megtagadja a végrehajtás foganatosítása céljából szükséges bekebelezések, illetve feljegyzések foganatosítását a Jelzálogtörvény 3. §-ára való hivatkozással mindazokban az esetekben, amikor a végre-