Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Tulajdonjog a követeléseken

360 zött. Különösen Leonhard német magánjogász állt ki bátran e tantétellel. A Leonhard-féle tulajdoni szemlélet azonban nem pusztán akadémikus, dogmatikus nézet, hanem — mint az alábbiakban kimutatni igyekszünk — rendkívül praktikus jelentőséggel is bir. Nézzük a kérdést elsősorban a gyakorlati büntetőjog szemüvegén. Napjainkban, amikor a követelések alatt eddig soha nem ismert intenzivitással reng a talaj, felvetődött a kérdés: minő szankcióval jár, ha valaki a sajtóban vagy egy népes gyűlésen azzal a megváltó eszmével állana elő, hogy adósságainkat ne fizessük, hozzanak áldozatot a hitelezők is, eleget szipolyozták az adósaikat és így tovább. A büntethetőség kérdésében mutatkozik a legélesebben a különbség a tulajdoni és a kötelmi jogi szemléletek között. A Btk. 172. §.-a ugyan ilyenfajta esetben két irányban is nyújt védelmet, de közülük egyik sem alkalmazható a hitelezők ellen intézett támadásokra és izgatásokra. A 172. §. első bekezdése szerint büntetendő az, aki a törvény ellen engedetlenségre egyenes felhívást intéz, vagy terjeszt. Régóta vitás kérdés, hogy miféle törvényt ért a Btk. ebben a §.-ban. Bínding szerint minden törvény idetartozik, amely kötelezettséget ír elő, tehát a magánjogi törvények is; Binding nézete szerint büntetendő, aki szerződésszegésre, bérösszeg nem fizetésére stb. egyenes felhi • vást intéz, vagy terjeszt. Bindinggel szemben Liszt, Frank és Angyal azt a nézetet vallják, hogy a magánjogi törvények csak a feleknek egymás iránti viselkedésére írnak elő szabályt, holott a Btk. olyan engedetlenségre gondol, mely egyenesen a törvénnyel szemben történik; más szóval közjogi, elsősorban büntetőjogi, közigazgatási, adóügyi jellegű törvények azok, amelyek elleni engedetlenségre irányuló felhívás büntetendő. Angyal Pál a Btk. miniszteri indokolását tartja döntő jelentőségűnek, mert az indokolás világosan csak ,,a közjogba tartozó, vagy az államot, illetőleg a közérdekeket érintő más törvényeket" említi, mint olyanokat, amelyek ellen engedetlenségre lehet felhívni. De nem nyújt védelmet a Btk. 172. §. második bekezdésében foglalt jogszabály sem. E törvényhely ugyanis a magánjog nagyszámú jogintézménye közül az izgatásai szemben mindöszsze kettőt helyez védpajzsa alá, a házasság és a tulajdon jogintézményét. Az a hírlapíró vagy a kültelki agitátor tehát, aki a lakókat a bérfizetés megtagadására izgatja, e §. alapján büntetésben nem részesülhet. Természetesen más a jogi helyzet, ha a Leonhard-féle szemlélet alapján a hitelezőt követelése felett tulajdonosnak ismerjük el, mert ebben az esetben a Btk. 172. §. második bekezdése alkalmazásának nem volna semmi akadálya. De nemcsak a büntetőjogi, hanem a fentebb említett politi-