Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Átértékelés gyámpénztárba befizetés után

347 való igénynek az egymással kapcsolatos jogi jelentősége újszerű és már előreláthatóan rövid életű problémákat rejtett magában. Nem meglepő tehát, hogy a bírói gyakorlatban akkor, amikor az említett jelenségek még a kiskorúak jogálására vonatkozó szabályokkal is kapcsolatba kerültek, bizonyos kontroverzia állott elő. Ennek a kontroverziának nem a megoldása, hanem néhány gondolattal megvilágítása az alábbiak célja. A törvény által utóbb átértékelhetőnek elismert követelések olyan módon is teljesíttettek, hogy a tartozás öszszege a kiskorú (vagy gondnokolt) részére a gyámpénztárba fizettetett be. A befizetéskor még senki sem tudhatta, hogy egykor a jogfenntartó nyilatkozatnak minő hatása lesz és ezért ilyen esetekben — épen úgy mint a gyámhatósági gondoskodás alatt nem álló felek közti forgalomba is legtöbbnyire — jogfenntartó nyilatkozat nem történt. A kérdés azután, amelyet a bíróságnak el kellett döntenie, az volt, vájjon a jogfenntartó nyilatkozat elmulasztása jogról vísszteher nélkül való olyan lemondás-e, amely az 1877: XX. t.-c. 20., illetőleg 113. §-ának 3. bekezdése értelmében a gyámhatóság jóváhagyása ellenére sem hatályos és ebből le lehet-e vonni azt a következtetést, hogy a kiskorú vagy gondnokolt részére történt fizetések esetében — minthogy a lemondás érvénytelen — minden esetben a jogfenntartás megtörténtét kell megállapítani — vagy pedig a gyámoltak és gondnokoltak esetében is csak a jogfenntartás pozitív ténye tartja fenn az átértékelési igényt azoknak az eseteknek a kivételével, amikor az 1928: XII. t.-c. 14., 15., illetőleg 19. §-a szerint a teljesítéssel megszűnt követelések utólagos átértékelésének is helye van. A Kúria V. tanácsa a kérdést következetesen akként oldotta meg, hogy a gyámpénztárba befizetést nem tekintette jogfenntartás nélküli elfogadásnak.1) Az I. és a VI. tanács gyakorlatából viszont az az ellenkező álláspont világlik ki, hogy a gyámpénztárba befizetés fenntartás nélküli elfogadása nem esik az ingyenes joglemondás fogalma alá és így az átértékelési igény ilyen esetekben sem marad fenn.2) A kérdésnek sokkal messzebbmenő jelentősége is lehet, mint ahogy az első pillanatra látszik. Abból az álláspontból ugyanis, hogy a jogfenntartó nyilatkozat elmulasztása esetében a kiskorú vagy gondnokolt javára ugyanaz a *) Gr. XXIII. 639. sorsz., Gr. XXIV. 629. sorsz. 2) Magánúton rendelkezésemre bocsátották a Kúria I. tanácsának 1928. április 23-án 2160/1927., november 29-én 892/1927., április 8-án 3872/1927., 1931. január 9-én 7653/1928. szám alatt, végül a VI. tanácsnak 1931. november 24-én 5273/1930. szám alatt kelt liatározataiból kivonatolt ilyen értelmű kijelentéseket.