Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 6. szám - Kettős mutató a Grill-féle Törvénytárakhoz [könyvismertetés]

76 Az alperest azonban a fellebbezési bíróság azon az alapon kötelezte kártérítésre, hogy a meghallgatott mérnökszakértő véleménye szerint a fa­ágak levágása a fa mögött álló lakóház képét szépészeti szempontból ron­totta, ami által a háznak — amelyre a telefonhuzal felerősíttetett, — ér­téke mintegy 400 pengővel csökkent. Ez a marasztalás azonban az anyagi joggal össze nem egyeztethető s­az alperesnek az ellen irányuló panasza alapos. A távírda, a távbeszélő és egyéb villamos berendezésekről szóló 1888: XXXI. t.-e. 8. §-a értelmében a ház- és földtulajdonosok és birtokosok a közhasználatú távbeszélők huzalainak az épületekre való felerősítése vagv bekapcsolása által okozott káraiknak megtérítését követelhetik. Ebben az esetben igényelhető kártalanítást a 9. §. 2. bekezdése értelmében a bíróság állapítja meg s a huzal vezetés berendezése alkalmával okozott károk esetei­ben a kártalanítás megállapítására a kisajátítás-ról szóló 1881: LXI. t.-cikk IJ. és IV. fejezeteinek szabályai megfelelően alkalmazandók. Már pedig a kisajátítási törvény 25. §-a (valamint az előbb idézett tör­vény végrehajtása tárgyában kibocsátott 23.445/1890. sz. keresk. miniszteri rendeletnek a kisajátítási törvénnyel egyező 105. §-a) kimondja, hogy a kár­talanítási összeg meghatározásánál szem előtt tartandó a többek között az is, hogy a tulajdonosnak vagy birtokosnak a huzalvezetés berendezésénél megsérült tárgy iránti különös előszeretete nem vehető számításba. E tételes szabályoknak előrebocsátása után a m. kir. Kúria úgy ta­lálja, hogy a felperes kereseti követelésének nincs alapja, s hogy a perben meghallgatott szakértő által a felperesi épület értékében megállapított esz­tétikai károsodás meg nem ítélhető. Maga az épület ugyanis nem sérült meg, de a fában sem esett kár. Vagyoni kár tehát nincsen. A fának a telken álló épületre gyakorolt szépészeti (esztétikai) hatá­sát pedig tárgyilagosan pénzben megbecsülni nem lehet. Ha ilyesmi mégis megtörténik, úgy az nem egyéb, mint a becslő egyéni ízléséhez igazodó mél­tatás, amelynek semmi tárgyi mértéke vagy korlátja nincsen. Az tehát a ki­sajátítás szabályai szerint felelős alperessel szemben ugyanolyan elbírálási alá esik, mint ,,a tárgy iránti különös előszeretet" pénzben kifejezett egyen­értéke. Ennek a megítélését azonban már a fentidézett tételes jogszabályok kizárják. (1933. febr. 24. — P. VI. 1041/1931.) POLGÁRI PERRENDTARTÁS. 66. Pp. 551. §. — Felfolyamodás az ügy érdemében vég­leg határozó elsőfolyamodásu bíróságnak a perben hozott vég­zése ellen. — Annak az elsőfolyamodásu bíróságnak a perben hozott végzésére, amely az ügy érdemében a törvény szerint vég­leg határoz, nem nyer alkalmazást a Pp. 551. §-a első bekezdésé­nek a felfolyamodást korlátozó rendelkezése, — amihez képest ilyen végzés ellen is van helye felfolyamodásnak, kivéve, ha azt a.

Next

/
Thumbnails
Contents