Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Visszaélés a joggal

jából közömbös. Perjogi nyelvre fordítva úgy is mondhatnók, hogy a chikane kérdése sohasem ténykérdés, hanem mindig a felülvizsgálat körébe eső jogkérdés vagy legalábbis „nyilván helytelen ténybeli következtetés" (Pp. 534. §. 3. bek.) kérdése. Amit a fél ennek támogatására ténykörülményt felhoz, az nem szoros értelemben vett bizonyítás, hanem csak indicium avégből, hogy a bíróságot meggyőzze és rávezesse amaz általános tapasztalati megállapításra, hogy a kérdéses magatartásnak más mint sikanirozás nem lehet a célja. Igaz: a Kúria 160. sz. elvi határozata (PHT. I. 42. 1.) ezzel ellentétes dikciót használ, amikor kijelenti, hogy a törvény által előírt joglépések igénybevételéért kártérítés csak akkor követelhető, ha a károsított bebizonyítja, hogy erre a joglépésre az azt kérelmezőnek jogellenes cselekménye szolgáltatott okot. De íme: maga a Kúria zárja ki a fentiekkel ellentétes következtetést azzal, hogy utalva erre a határozatra, mondja ki: ,,Ámde nem jogellenes az olyan feljelentés, amely nem hamis és nem is feltűnően gondatlan, mert a joggyakorlat szerint csak a nyilvánvalóan alap nélküli bűnügyi panasz esik a jogellenes cselekmény tekintete alá" (P. VI. 3676,1931. sz., Esettárunk f. é. 160. sz.), már pedig nyilvánvalóan alaptalan csak az olyan feljelentés, amely tekintet nélkül a konkrét célra, önmagában is csak arra szolgálhat, hogy a panaszlottat kompromittálja. Amit tehát a károsítottnak be kell bizonyítania, az nem az, hogy a feljelentés az adott esetben bosszantási célzatú, hanem az, hogy a hatósági intézkedést a károsító jogellenesen eszközölte ki, jogellenesen azért, mert (és ez már nem bizonyítás, hanem a tényekből vont következtetés tárgya) a tett feljelentés önmagában is olyan, hogy csak károsítás lehetett vele a feljelentő célja. Vizsgálódásaim konklúzióit a következőkben foglalhatom össze. A joggal való visszaélés, mint a jogérvényesítés akadálya és kártérítésre kötelező tilos cselekmény, a magánjog egész területén érvényesül, a legkülönbözőbb tényállások kapcsán és a legkülönbözőbb intenzitásban. Számos összefüggésben maga a tételes jog reagál külön rendelkezésekkel a joggal való visszaélésre, amikoris e szempont felismerése csak mint az érvényben álló tételes jogszabály indító oka, rációja jön figyelembe s tehát legfeljebb a jogszabály értelmezése során lehet irányító tényező. Ahol maga a jog nem vonja le tételes rendelkezéssel e szempont következményeit, ott mérlegelni kell, vájjon a visszaélés oly fokú és oly nyílvánvaló-e, hogy annak győzedelmeskednie kell a