Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A magyar föld jelzálogos terhei az 1931. év végén [könyvismertetés]

IS eladni, hanem kisebb ajánlat esetében az árverési hirdetményben kitűzött második határnapon újabb árverést kell megkísérelni, amelyen a tárgyat a legtöbbet Ígérőnek becsértékre való tekintet nélkül át lehet engedni. Ha azonban a második árverésen tett legmagasabb ajánlat a tárgy tényleges értékével nem áll arányban és remélhető, hogy a tárgy szabadkézből kedvezőbben értékesíthető, úgy azt nem kell a legtöbbet ígérőnek átengedni." 3. §. A közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600. P. M. számú hivatalos összeállítás 69. §-a a következőkkel egészíttetik ki: „(10) Jogában áll a községi elöljáróságnak (városi adóhivatalnak) a lefoglalt tárgyakat a tulajdonos beleegyezésével árverésen kívül is a lefoglalt ingóság becsértékének legalább háromnegyed részéért szabadkézből értékesíteni." ,,(") Ha a második árverés (l. (ü) bekezdést) eredményre nem vezetett, a községi elöljáróság (városi adóhivatal) a lefoglalt tárgyakat a tulajdonos beleegyezése nélkül és a becsértékre való tekintet nélkül szabadkézből értékesítheti, a szabadkézből való értékesítés azonban rendszerint nem történhetik alacsonyabb vételáron, mint amily vételárat a második árverésen a legtöbbet ígérő felajánlott." ,,(12) Ha a köztartozások miatt állat foglaltatott le, a marhalevélre fel kell tüntetni azt, hogy az állat közadók fejében lefoglaltatott és milyen becsértékben. A tulajdonos a köztartozások miatt lefoglalt állatot szabadkézből értékesítheti, azzal a feltétellel, hogy az eladási árnak 75 százalékát, illetőleg ha az állat a marhalevélen feltüntetett becsértéken alul adatott el, a marhalevélben feltüntetett becsérték 75 százalékát befizetni köteles. Ha akár a tulajdonos, akár a vevő a vételárnak, illetőleg ha ez nagyobb, a marhalevélen feltüntetett becsértéknek 75 százalékát a tulajdonos köztartozásai javára befizeti, az állat az érvényesített köztartozásra nézve a foglalás alól mentesül." Ut. (]) A végrehajtó közegek mindent kötelesek elkövetni arra nézve, hogy a lefoglalt zálogtárgyak a lehető legjobban értékesíttessenek. Ha a második árverésen tett ajánlat nyilvánvalóan nem felel meg a tárgy értékének, azt a legtöbbet Ígérőnek nem szabad odaítélni. (2) Ha akár az első, akár a második árverésen olyan ajánlat tétetett, amely nem fogadtatott el, a tett legnagyobb ajánlatokat úgy az első, mint a második árverésről felvett jegyzőkönyvben mindenkor fel kell tüntetni, még abban az esetben is, ha az első árverésen tett ajánlat a becsérték háromnegyedét nem érte el, avagy a második árverésen tett ajánlat azért nem fogadtatott el, mert az ajánlat a tárgy tényleges értékével nem áll arányban. (") A lefoglalt ingóságnak árverésen kívül való értékesítéséhez a tulajdonos beleegyezése csak a második árverési határ-