Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A magyar föld jelzálogos terhei az 1931. év végén [könyvismertetés]

19 Figyelemmel arra, hogy a perben nem merült adat arra, mintha a felperesnek számbavehető vagyona, vagy jelentékenyebb jövedelme lett volna, viszont özv. K. Józsefnének, aki 1926. évben 70 éves, tehát nyilván keresetképtelen volt, és a beszerzett hagyatéki iratokból kitünőleg csak kisebb értékű ingatlana (szőlője) volt, — a m. kir. Kúria a méltányos érdekkiegyenlítés szempontjából az 1923. július 16-án kölcsönvett 6,000.000 koronát 1926. szeptember—október hóban 28,000.000 koronával találta kiegyenlítettnek. Eszerint a kézizálog tárgyát képező részvények 41,300.000 koronányi árából a 28,000.000 koronányi kölcsönkövetelés kielégítése után még 13,300.000 korona, vagyis 1064 pengő mutatkozott a felperes javára, mivel a fellebbezési bíróságnak e tekintetben meg nem támadott döntése szerint a kölcsöntartozás kamata és a zálogrészvények osztaléka egymást kölcsönösen kiegyenlítik. A kifejtettek értelmében — a felperes felülvizsgálati kérelmének részben helytadva — a fellebbezési bíróság végítéletének részleges megváltoztatásával, az alperest mint örököst 1064 pengő tőkében és a fölvett értékesítési időszak végétől az 1923: XXXIX. t.-c. 2. §. második bekezdés, 5610/1931. M. E. számú rendelet 5. §. első bekezdés és 14. §. szerint számított késedelmi kamatában kellett a reá hárult hagyaték erejéig elmarasztalni. Az 1923. évi XXXIX. t.-c. 2. §. 1. bekezdése szerinti ú. n. magasabb kárkamat azért nem jár, mert az alperes a kötelezettségének mértéke felől bizonytalanságban volt és így vétlen a késedelme, tehát az 1923. évi XXXIX. t.-c. 2. §. második bekezdésében a kisebb kárkamat alkalmazásának megszabott előfeltétele meg van. (1932. nov. 22. — P. IV. 367/1931.) 16. Mt. 1341. §. — Letéteményes kamatfizetési kötelezettsége. — Visszafizetési késedelemtől eltekintve a letéteményes csak akkor köteles a letett pénz után a letevőnek kamatot fizetni, ha azt jogosulatlanul saját hasznára fordította. K. Elfogadva a fellebbezési bíróságnak a peresfelekével egyező azt a jogi álláspontját, hogy az eladó részére az alpereshez befolyt vételár részletek letétnek minősülnek s ebből folyólag a felek közötti vita a letéti szerződés szabályai szerint bírálandó el, a Kúria leszögezi azt a jogelvet, hogy . . . mint a fejben . . . Az előfeltétel tehát a jogosulatlan felhasználás. Ámde ez az alperesek terhére nem állapítható meg. Hogy a biztosítékul szolgáló vételár részleteket hogyan kezeljék, arról a megállapodás nem intézkedett. E tekintetben tehát az alpereseknek szabad kezük volt. Kötelezettségük csak arra szorítkozott, hogy a jóváhagyástól számított 3 napon belül a pénzt az eladónak kifizessék. Ennek pedig eleget tettek. Egyébként a meghallgatott szakértő véleménye szerint is az alperesek a rendes kereskedő gondosságával jártak el, amikor az alperesi pénzintézet forgalmához képst túlnagy összeget nem tartották az I, r. alperesnél, hanem nagyrészt elsőrendű fővárosi intézeteknél helyezték el. A pénznek ilyen elhelyezése nem lévén tehát felhasználás s főként nem lévén jogosulatlan, az alperesek csak e miatt a felpereseknek kamat megítérítéssel nem tartoznak. (1932. nov. 3. — P. VII. 3533/1932.)