Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - A közigazgatási biróság 169. sz. jogegységi megállapodása
136 példákkal csak halvány képét igyekeztem adni annak, hogy a jog functionális irányban való terelése egyáltalán nem a jövő zenéje, hanem a jogfejlődés mai stádiumának már érvényesülő folyamatos tendenciája. B. S. )\A közigazgatási biróság 169. sz. jogegységi megállapodása. Ennek a megállapodásnak lényege az, hogy ,,az ügyvédnek házkezelésből eredő jövedelme után a kereseti adót külön kell megállapítani". Elfogadhatatlan a bíróságnak ez a konklúziója, de tarthatatlan a határozat okfejtése is. A kiindulási pont az, hogy a kereseti adó tárgyi adó, amelyet a törvény nem az adózó személyére, hanem a vállalatra ró. Éppen a határozatnak ebből a helyes kiindulási pontjából következik, hogy egy-egy ügyvéd egész üzemét öleli fel a reá és helyesebben ügyvédi irodájára vagy — ha ügy tetszik — vállalatára kirótt kereseti adó. Nem lehet az egységes üzemet részekre tépni, és az egyes üzemi ágakat külön vonni kereseti adó alá. Ugyanolyan joggal, amely jogon a bíróság kiszakítja a házkezelésből eredő jövedelmét az ügyvédnek ügyvédi összjövedelméből, bármely pillanatban azt is kimondhatná, hogy ugyanannak az ügyvédnek különválasztandók peres ügyekből, perenkívüli ügyekből, polgári ügyekből és büntető ügyekből eredő jövedelmei és mindezek a jövedelmek külön-külön vállalkozásokból eredő és tehát külön-külön kereseti adó alá eső jövedelmei. Az ügyvédi gyakorlat a mai gazdasági élet sokfélesége folytán természetesen változatos és kiterjed a gazdasági élet legkülönbözőbb ágaira. Ugyanígy szükségszerűen a mai gazdasági élet parancsolta munkamegosztás folytán egyes ügyvédi irodákban speciális tevékenységek kristályosodtak ki. Kisebb városokban a legtöbb ügyvéd mindenféle üggyel foglalkozik; a fővárosban számos ügyvéd csak szerzői jogi kérdésekkel, számos ügyvéd csak büntetőügyekkel, még mások csak perenkívüli ügyekkel foglalkoznak. Ha azonban ilyen speciális üzemben elvétve más ügy is intéztetik, ez még korántsem lehet ok arra, hogy tagoltan vettessék ki a kereseti adó az illető ügyvédre, egyrészt külön a speciális szakmájából eredő keresetére és külön az egyéb ügyvédi kereseti forrására. Azt mondja a közigazgatási bíróság e jogegységi megállapodásban, hogy „házkezelő lehet olyan egyén is, akinek ügyvédi oklevele nincs" és ez okból külön foglalkozásnak minősíti a házkezelői foglalkozást. Ez a kijelentés csak féligazság, mert ez nem bizonyítja azt, hogy nem-ügyvéd képes-e vagy sem ezt az ügykört szakszerűen ellátni. Ha valamikor, úgy 1918. óta éppen a házkezelői tevékenység az, mely legszorosabban hozzátapad az ügyvédséghez. 1918tól 1924-ig jóformán negyedévente változott a fizetendő házbér és a legkomplikáltabb számítgatásoknak volt helye. Aki a lakásrendeletek útvesztőjében nem találta meg a kivezető fonalat, az még csak ellenőrizni sem birta a számítások helyességét. Az ügyvédnek is igen behatóan kellett a mindenkori rendele-