Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Fegyverhasználat jogosságának kérdése a polgári perben

oly különös intézkedéseit, amelyek szerint bizonyos személyek érvényes szerződéséhez más okirat kell: csak cum grano salis áll. E szabály akkor állana, ha az 1930: V. t.-c. nem intézkedne kimerítően a társasági szerződés alakjáról. E döntés nem magyarázza, de új jogszabállyal egészíti ki a törvényt; mindenesetre a jogbiztonság irányában s ez enyhítheti a bírói szabad jogalkotás ellenzőinek félelmét. Dr. Huppert Leo. Fegyverhasználat jogosságának kérdése a polgári perben. A Kúria P. III. 486/1931. számú ítélete egy kártérítési perben, melyben a jogalap jogtalan fegyverhasználat folytán bekövetkezett kártérítési kötelezettség volt, kimondta, hogy bár a 49. számú jogegységi határozat szerint a büntetőbíróság ítélete a polgári bíróságokra nézve a kártérítés kérdésében nem irányadó, mégis ,,a magyar kir. Kúria fenti jogegységi döntvényében félre nem érthető szabatossággal jelentette ki, hogy amennyiben a magánjogi igény érvényesítésének jogalapja vagy feltétele a büntetőbíróságnak elítélést tartalmazó jogerős ítélete, akkor a polgári bíróság a különleges jogszabály tartalma szerint kötve van a büntető bíróság ítéletéhez. Természetesen ily különleges jogszabály esetén a polgári bíró kötve van a felmentő határozat ténymegállapításához is, mert a kártérítés jogalapja vagy feltétele csak az elítélés lehet." Mivel pedig ebben az ügyben a fegyverhasználat jogosságát a katonai bíróság megállapította, ,,ez okfejtésből foly az is, hogy ha a katonai bíróságok valamely cselekmény miatt elítélést tartalmazó jogerős ítéletet nem hoznak, akkor magánjogi marasztalásnak helye nem lehet." Az ítélet okfejtései kétségtelenül állanak a 49. számú jogegységi döntvényben körülírt kivételes esetben, amikor tételes jogszabály határozottan a büntető bíróság bűnösséget megállapító ítéletéhez köti a magánjogi igény keletkezését és érvényesítését. Ilyen esetek például az 1927. évi XXI. t.-c. 90. ^a, mely a baleseti biztosítás esetén a munkaadó elleni az intézettől járó kártalanítást meghaladó kár érvényesítését jogerős büntetőjogi ítélettől teszi függővé, mely a munkaadó vagy alkalmazottjának, megbízottjának, kiért felelős, a baleset előidézésében való szándékos közreműködését megállapította. Ilyen a birák felelősségét szabályozó 1877. évi VIII. t.-c. 68. §-a, mely a birák kártérítési felelősségét előzetes büntető vagy fegyelmi marasztaló ítélettől teszi függővé, stb. Ezekre a kivételes esetekre gondolt a 49. számú jogegységi döntvény. Ezekben az ügyekben a büntető bírósági elítélést tartalmazó ítélet a kártérítési igény érvényesítéséhez szükséges törvényes tényálladék lényeges része, anélkül egyáltalában nincs kártérítési igény és azért, ha a büntető bíróság felmentő ítéletet hoz, akkor nincsen polgári per alapját képező kártérítési jogalap. Nem helyes azonban a kúriai ítéletnek az a kijelentése, hogy felmentő ítélet esetén a polgári