Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Időszerű váltójogi kérdések

114 mításánál más megállapodás hiányában az az árfolyam irányadó, amelyet a fizetés idejében jegyeztek (P. H. T. 764.), tekintet nélkül arra, hogy a tartozás számolási érték meghatározása céljából, vagy effektív fizetés végett van külföldi pénznemben kifejezve. Ez a joggyakorlat azt célozza, hogy a hitelező a külföldi fizetési eszköz valóságos értékét kapja meg, azaz, hogy módjában álljon, hogy külföldi valutaszükségletét a fizetés napján veszteség nélkül beszerezhesse. Azonban a 4500., 4550., 6900/1931. M. E. számú és ezekkel kapcsolatos rendeletek hatálya alatt a hitelezőnek nem áll módjában, hogy pengőértékben kifizetett követelését a fizetés napján a kikötött külföldi fizetési eszközre átváltsa. Nem állapítható meg tehát, hogy vájjon az adós által pengőben kifizetett összeg a fizetések napján érvényes tőzsdei fontárfolyamnak megfelel-e, vagy sem. A hitelezőre nézve fennáll tehát az a veszély, hogy a külföldi pénzforgalom kötöttségének megszűnésekor csupán jelentős veszteséggel szerezheti be az effektív fontot, de fennáll az a veszély is, hogy az adós tartozását jelentékenyen túlfizette. Mindez természetesen elkerülhető lenne, ha az adós által pengőösszeg a Magyar Nemzeti Bank hivatalos kurzusán beváltható lenne. Ilyen körülmények között logikus és jogos a hitelezőnek az az eljárása, hogy a pengőértékben történt fizetést nem fontkövetelése kiegyenlítéséül, hanem csupán e követelése fedezetéül fogadja el, mellyel a külföldi pénzforgalom korlátozásának megszűnése után lesz módja elszámolni, akkor tehát, mikor az első tőzsdei font jegyzés alkalmával nyilvánvalóvá lesz az, hogy az adós részéről kifizetett pengőösszegek milyen fontértéket képviselnek. Ugyanez az eset áll viszont a fontbetevőre is, ki betétjét fontértékben igényli. Nincs ugyan akadálya annak, hogy a pénzintézet e betétre pengőkivéteket folyósítson, de a végleges elszámolás csupán a már idézett rendeletek hatályának megszűnése után történhetik, mert a betevő más megállapodás hijján jogosult arra, hogy annyi pengőt követeljen, amennyi pengő ellenében kivétjének megfelelő valóságos fontot szerezhet be, feltéve, hogy indokolt fontigénylésének a Magyar Nemzeti Bank eleget nem tesz, amikor is módjában áll, hogy fontszükségletét hivatalos árfolyamon beszerezhesse. Most pedig térjünk vissza a váltóval biztosított fonthitelezőhöz. Ez a mi hitelezőnk meg van arról győződve, hogy a pengőben fizetett összegek nem fedezik az ő fontkövetelését, sőt bizonyosra veszi, hogy az adós további