Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]

\3 Az A Takarékpénztár Rt. a.-i cég a 300 millió korona névértékű részvény ellenében az alperesre átruházta a makói ingatlanát, ennek a berendezését és felszerelését, valamint a makói fiókintézetének összes követeléseit, az alperes pedig ezeket átvette, valamint átvette az említett a.-i részvénytársaság makói fiókintézetének a tartozásait és az átruházó részvénytársaságnak a makói fiókintézetnél szolgálatban állott tisztviselőit is. Ebből nyilvánvaló, hogy a két társaságnak a megegyező akarata az a.-i részvénytársaság makói fiókintézetének, mint kereskedelmi üzletnek a maga egészében való átruházására, illetőleg átvételére irányult, mert annak a megállapításához, hogy az üzlet átruházása, illetőleg átvétele szerződés útján történt, nem valamely alakszerűség megtartásának, hanem csak a felek akaratmegegyezésének a kimutatása szükséges es így ennek a megállapításnak nem lehet akadálya az, hogy az átruházás az üzletet átvevő alperes részvénytársaság megalakulásával egyidejűleg történt akként, hogy az a.-i részvénytársaság, mint alapító, az üzletet apportként vitte be az újonnan megalakuló alperes részvénytársaságba. Az alperes tehát, mint az üzlet átvevője, az 1908. évi LVII. t.-c. 1. §-a értelmében felelős az átruházó a.-i részvénytársaságnak a makói fiókintézet üzletéből eredő azokért a kötelezettségeiért, amelyeket az átvétel idején ismert, vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott. Az a.-i részvénytársaságnak a makói fiókintézetéhez nem tartozó, egyéb kereskedelmi üzletét azonban az alperes át nem vette és így ennek a részvénytársaságnak oly kötelezettségeiért, amelyek nem az átvett makói fiókintézet üzletéből erednek, az 1908. évi LVII. t.-c. alapján nem felelős. Az a.-i részvénytársaság makói fiókíntézetének az üzletéből eredő kötelezettségek közé tartoznak a részvénytársaság szolgálatában állott azoknak az alkalmazottaknak a szolgálati viszonyból származó követelései, ideértve a nyugdíjköveteléseket is, akik az üzlet átruházásának az időpontjában, vagy, amennyiben már előbb nyugdíjaztattak, a nyugdíjazásuk előtt legutóbb, a makói fiókintézetnél voltak alkalmazva, úgyszintén az ilyen alkalmazottak özvegyeinek az özvegyi nyugdíja is. Ellenben azok a nyugdíjasok, akik a tényleges szolgálatban legutóbb nem a makói fiókintézetnél, hanem az A Takarékpénztár Rt. a.-i cégnek valamely más intézeténél voltak alkalmazva és onnan helyeztettek nyugalomba, a makói fiókintézet nyugdíjasainak nem tekinthetők, még ha korábban ennél a fiókíntézetnél teljesítettek is szolgálatot. Etekíntetben az sem tesz különbséget, hogy a fentnevezett aradi részvénytársaságnál teljesített összes szolgálatuknak a nagyobb részét töltötték-e el a makói fiókíntézetnél és hogy egymagában az ott eltöltött szolgálati idejök alapján is megszerezték-e már a nyugdíjjogosultságot, vagy sem. Minthogy pedig a felperes férje csak az 1912. évi január hó 1. napjáig volt az a.-i részvénytársaság makói fiókintézeténél alkalmazva, ettől az időponttól az 1923. évi június hónapban bekövetkezett nyugdíjazásáig pedig a részvénytársaság a.-i föintézeténél teljesített szolgálatot, sem a nevezettnek a nyugdíja, sem pedig özvegyének, a felperesnek az özvegyi nyugdíja nem tekinthető a makói fíókintézet üzletéből eredő kötelezettségnek s így az alperest, mint ennek az üzletnek az átvevőjét, nem terheli,