Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról

7 különleges természete vagy célzata alapján, az ügylet olyan további érvényességi feltételei is vizsgálat alá vétessenek, amelyekre nézve az okiratba foglalás kényszer fenn nem áll, tehát szóbeli úton is érvényesen létesíthetők. K, A nem vitás tartalmú A. jelű ideiglenes szerződés szerint az ügylet tárgyául szolgáló ingatlan vételárát a felek 8000 pengőben határozták meg s ennek kifizetése tekintetében abban állapodtak meg, hogy a vevő alperes a felpereseknek a Somogymegyei Takarékpénztárban fennálló 19.000 pengő tartozásából 1929. évi december 20-iki hatállyal ennek megfelelő összeget átvesz. A tartozás átvállalás módozatait, valamint azt illetően azonban, hogy minő következményekkel jár az, ha a hitelező pénzintézet az alperes által nyújtott — és a felperesek előtt is ismeretes — biztosítékok mellett a tartozás átvállalásához és a felpereseknek az alól mentesítéséhez hozzá nem járul, a felek között végleges megállapodás sem a szerződés kiállításakor, sem utóbb nem létesült és amint azt az elsőbíróság ítéletéből irányadónak elfogadott tényállás igazolja, erre nézve a felek végleges megegyezésre akkor sem jutottak, midőn előbb a tartozás átvállalásához való hozzájárulás céljából a Somogymegyei Takarékpénztárnál, utóbb pedig megfelelő kölcsön folyósítása céljából a Kaposvári Banknál eljártak. Ilyen tényállás mellett megfelel az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a felpereseket a szerződés teljesítésére irányuló keresetükkel elutasította. Az adott esetben ugyanis a vevő részéről kötelezett ellenszolgáltatás teljesítése főképpen az ügyletkötésben részt nem vett harmadik személynek az elhatározásától függött és amíg egyrészt srre nézve a felek a szerződéskötéskor egyaránt bizonytalanságban voltak, addig másrészt az eladó, felpereseknek tudomásuk volt afelől, hogy az alperes a hitelező pénzintézet hozzájárulása nélkül az ellenszolgáltatást teljesíteni nem lesz képes. Ha tehát ebben az esetben az ideiglenes szerződésnek az érvényessége ellen az alaki kellékek hiánya okából alapos kifogás nem is vethető fel, mert abból a m. kir. Kúria 27. számú jogegységi határozatának megfelelően az ügyletkötő felek személye, a vétel tárgya és a vételárra vonatkozó megegyezés kétségtelenül kitűnik, annak az alapján a felperesek az alperest a teljesítésre még sem szoríthatják azért, mert viszont az is kétségtelen, hogy a vitatott ügylet a felek között létrejöttnek mindaddig még sem tekinthető, amíg az előbb kiemelt kérdésben — amely a feleknek az ügylethez fűződő kölcsönös és lényegbe vágó érdekeit akkor is meghiúsíthatja, ha a teljesítésre a maguk részéről egyaránt készek — megállapodásra nem jutottak. A m. kir. Kúria 27. számú jogegységi határozatában megnyilvánuló az az áláspont, amely az okiratban felveendő kellékeknek az érvényesség szempontjából szükséges legkisebb mértékét megszabja, nem zárja ki azt, hogy akár a felek kikötése alapján, akár az ügylet különleges természete vagy célzata alapján, az ügylet olyan további érvényességi feltételei is vizsgálat alá vétessenek, amelyekre nézve az okiratba foglalás kényszer fenn nem áll, tehát szóbeli úton is érvényesen létesíthetők.