Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról

3 — II. Az ingatlant megvásárolni kívánó felet a saját érdekében terheli az a köteles gondosság, hogy megtekintse azt a telekkönyvet, amelyben a megvenni kívánt ingatlan foglaltatik, s ha nem tekinti meg, vagy oly megbízottat választ, aki a megtekintést kellő gondossággal nem eszközli, úgy ennek következményét ő tartozik viselni. E következményeknek az a lényege, hogy a telekkönyvet meg nem tekintő fél olyannak minősül, mint aki a telekkönyvet tényleg megtekintette s a telekkönyvi bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló iratok tartalmát az adásvételi szerződés megkötésekor ismerte. K. A 36. számú elvi határozatban is felhivott jogszabályok szerint a jogok szerzésére irányuló jogügyleteknél a szerző jóhiszeműsége kívántatik meg, aminek hiányában a szerzés rosszhiszeműnek tekintendő s amennyiben a szerzés rosszhiszemű, a kötött jogügylet, az az által jogaiban sértett harmadik személy irányában hatálytalan s mint ilyen megtámadható. Az is általános jogszabály, hogy a rosszhiszemű szerzővel egyenlő elbánás alá esik az, aki abban a tekintetben, hogy a szándékolt jogügylet harmadik személy jogos igényét meg ne sértse, gondatlansággal jár el, mert ugyancsak jogszabály, hogy a jogügyletek megkötésénél mindenki azt a gondosságot tartozik kifejteni, amelyet az adott viszonyok közt az élet felfogása szerint rendes embertől általában elvárnak, Abban a kérdésben, hogy a jelen perben felmerült adatok e jogszabályok alkalmazhatására alapot szolgáltatnak-e, felülvizsgálattal meg nem támadott, irányadó tényállás az, hogy a felperes, M. Ernő és nejétől 1919. évi szeptember hó 19-én megvásárolta az akkor még utóbbiak telekkönyvi tulajdonaként bekeblezett perbeli ingatlant. Eladók az ingatlan telekkönyvi tulajdonjogát szolgáltatni vonakodtak, ezért felperes az eladók ellen az ingatlan tulajdonjogának megítélése iránt késedelem nélkül pert tett folyamatba. Ezt a pert a felperes 1919. december 16-án a telekkönyvi hatóságnál feljegyeztetni kérte, a törökbálinti 1208. sz. betétben B. 23. sorszám alatt foganatosított feljegyzés bizonyítása szerint azonban a telekkönyvi hatóság őt perfeljegyzés iránti kérelmével elutasította és az elutasítás jogerőre emelkedvén, B. 24. sorszám alatt az elutasított feljegyzést 1920. évi február 20-án töröltette. Irányadó tényállás az is, hogy a feljegyeztetni kért per folyama alatt M. Ernő és neje, a felperesnek már eladott ingatlant 1920. évi június hó 20-án újból eladták anyjuknak, illetőleg anyósuknak, özv. dr. M. Lipótnénak, akinek javára az ingatlan tulajdonjoga 1920. évi július hó 15-én be is kebeleztetett, minek folytán a felperes a M. Ernő és neje ellen indított perbe alperesként özv. M. Lípótnét szintén perbe vonta és az e perben hozott, jogerős bírói döntések alapján mindhárom nevezett alperes arra köteleztetett, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát a felperesnek szolgáltassák. Irányadó tényállás ezenfelül, hogy az említett per folyama alatt özv. M Lipótné a tulajdonába került ingatlant az 1922. évi június hó 16-án kelt adásvételi szerződéssel a jelen perbeli alpereseknek adta el s e szerződés 1*