Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kettős törvényes atyaság és a gyermek megtámadási joga

258 Jogunk ma is egyedül a férjnek ismeri el a jogát, hogy fe­lesége gyermekeire nézve a vélelmet, hogy azok az ő gyermekei, megtámadja és megcáfolja. Nem jelenti a férj e kizárólagos jo­gának megosztását másokkal az, hogy a megtámadás jogával bizonyos korlátok között az örökösei is élhetnek, t. í. akkor mi­kor a férj a születésről nem tudott vagy megtámadási jogának gyakorlásában halála vagy haláláig fennálló más ok megaka­dályozta. Ez tulajdonképen a férj jogának a gyakorlása, amint az örökösök lépnek a férj helyébe, ha ő ugyan élt a megtámadás jogával, de mielőtt célt ért volna, meghalt. Az Optk. 159- §-ról, mely a férj jogának örököseire való kiterjesztését tartalmazza, írja von Call, hogy az nem annyira a megtámadásra jogosult személyek körét tágítja, mint inkább a férj megtámadási jogát akarja számára a halálon túl is biztosítani. Az Optk. a gyermek születésének tudomására jöttétől 3 havi időt enged a megtáma­dásra, örökösök a férj halálától, postumus gyermek esetében a születéstől számított három hó alatt élhetnek a megtámadás jo­gával. Ha a jogosított ez idő alatt a megtámadás jogával nem él, a születés törvényességére vonatkozó praesumtio iuris prae­sumtio iuris et de iure-vá válik. A törvényhozásnak nyilván az az intenciója, hogy a gyermeket a törvénytelenségtől megmentse. Az ő érdekében jogosítja egyedül és kizárólag a vélelmezett atyát a törvényesség megtámadására, távoltartva minden harma­dik személyt. De a törvényhozás nemes intenciójának semmi ke­resnivalója sincs ott, ahol nem a gyermek törvényességéről vagy törvénytelenségéről van szó, hanem arról, hogy törvényességét helyes vonatkozásban állapítsuk meg. Az igazi törvényesség megállapítása úgy a gyermeknek mint nemző atyjának erkölcsi és anyagi érdeke, igazságérzetünket pedig csak ez a megoldás elépíti ki. A jogpolitika a gyermeknek érdekét kezdte figye­lemre méltatni, és míg az osztrák Oberster Gerichtshof 1903. nov. 25-én kelt döntésében ragaszkodott ahhoz, hogy a férjen kívül senkinek sincs joga a gyermek törvényes születését meg­támadni, 1907. jún. 25-én kimondta, hogy a gyermeket megilleti a jog törvényességének megtámadására. Ha az Optk. keletkezésének a történetét12) vizsgáljuk, az okmányok nagyon érdekes tanúságát tárják fel, hogy a törvé­nyesség megtámadására való jogosultság foglalkoztatta a szer­kesztőket és a vélemények megoszlottak. Martini tervezetében és az alaptervezetben a gyermek törvényességének megtámadá­sára való jog nincs bizonyos személyekre korlátozva. De a Jo­sefinísches Gesetzbuch 2. §. 4. már a férj kizárólagos jogát han­goztatja. Zeillernek a harmadik személyek kizárására vonatkozó beszúrását az eredeti javaslat 13. §. l-hez csak azért nem fogad­ták el, mert a többség nem tartotta szükségesnek. Ugyancsak Zeiller mondja, hogy a rokonoknak, kiknek jogai kurtítást szen­vedhetnének, elővigyázatból szintén megadják a megtámadás jogát. Pfaff13) kimutatja, hogy az Optk. redaktorai nagyon be­hatóan foglalkoztak a kérdéssel, hogy ki támadhatja meg a tör­12) Von Call, i. m. 1!) Der Codex Theresianus und seine Umarbeitungen.

Next

/
Thumbnails
Contents