Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kettős törvényes atyaság és a gyermek megtámadási joga

óta lepergett száz esztendő jogéletében megnyilatkozó jogfejlődés is mérlegelés tárgyát teszi. A német jogászokat a visszás helyzetek sarkalják újító munkára, melyek törvénykönyvünk nek a gyermek törvényességét szabályozó paragrafusai nyomán előállhatnak. A mi törvénykönyvünk javaslata már e vitatott anyag figyelembevételével, a visszás helyzetek és megoldási lehetőségeik ismeretében készült, úgy hogy a törvénykönyv életbelépése jogunkban ma még ismeretlen újítások létrejöttét jelentené a törvényesség tekintetében, melyek részben a törvénytelenség ellen folytatott küzdelem, részben a törvényesség helyes megállapítására irányuló törekvés, azaz a kettős törvényes atyaságnak nevezett jogi helyzet megoldásának az eredményei. Kettős törvényes atyaságról szigorúan véve talán nem volna szabad beszélni. A jogrend kerüli a családjogban a kettősséget. Nem ismeri el a kettős házasságot, sőt a bigámiára a második házasság semmissé nyilvánításán kívül büntetőjogi szankcióval is sújt. A kettős atyaságról nem szól. Ilyen jogintézményt nem ismer. A családi viszonyok tisztasága, biztonsága érdekében a legtöbb állam jogrendje a családi viszonyok alapjául a családfői, az atyai hatalmat ismerte el. Erre építette fel a családi viszonyok jogi szabályozását, ezáltal kivánta biztosítani a család egységes szerkezetét, a családi viszonyok határozottságát mint természetükből folyó szükségszerű követelményt. A kettős atyasággal mint jogviszonnyal a törvényhozás nem kíván foglalkozni, jogi szabályozása ennek folytán hiányzik. Bár a kettős atyaságot a törvények nem említik, a törvényességre valamint a szülői hatalomra vonatkozó szabályokból világosan kitűnik, hogy létezését a jogrend elismerni, fenntartani nem kivánja. De ép e negligálás, a jogi szabályozás elmulasztása következtében előáll a helyzet, melyben valakinek jogszerint két atyja lehet. Mikor tehát a kettős törvényes atyaságról beszélünk, ezt nem tekinthetjük a jogrendszer törvény által létesített jogintézményének. — ami a nevéből következnék — hanem azt a jogi helyzetet kívánjuk vizsgálni, melyben valakire nézve, akinek törvényessége kétségen kívül áll. vagy akit legalább a törvénytelenség veszélye nem fenyeget, fennforog a lehetőség, hogy a törvényes gyermek viszonyában álljon egyszerre többel, ami semnv esetre sem tekinthető a jogrend intenciójának. Másfelől azért indokolt a törvényes szó használata, mert a kettős atyaság, legtágabban beszélve a többes atyaság előállhat nemcsak a törvényes, hanem a törvénytelen gyermekkel kapcsolatban is. Ez a törvénytelen gyermekre nézve természetesen előnyt jelent. Eltartását mindenesetre jobban és bőségesebben biztosítja az. hogy több eltartásra kötelezett ál! vele szemben. A jogi fejlődés ioyekezett a törvénytelen gyermeket minél kedvezőbb helyzetbe hozni. Az Optk. 162. §. szerint sem polgári becsületben, sem előmenetelben nem lehet a gyermek hátrányára a házasságon kivül születés. A mi jogunkban a törvényesség vélelme harcol minden, a házasság fennállása alatt született gyermek mellett, szemben az osztrákkal, mely vélelmet állít fel mind a törvényes, mind a törvénytelen származásra nézve (Optk. 138. §., 155. §.). De a jog minden enyhítő törekvése sem