Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kincstári magánjog

249 indított ú. n. közérdekű perben a felperes államkincstárt az alperes költségeiben akkor sem lehet elmarasztalni, ha a bíróság a keresetet elutasítja. A Pp. költségviselési alapelvének e körben való félreállítása semmikép sem indokolt. Pesti argóval szólva: hogy jön felperes ahhoz, hogy kockázatmentesen pereljen és hogy jön alperes ahhoz, hogy az ő nyakán maradjon a költség, ha a pert nem ő okozta? Ugyanezen §. utolsó bekezdése szerint a kincstár ellen a hatóságoknak e törvény értelmében tett intézkedéseiből kifolyólag nem lehet kártérítési követelést érvényesíteni. Olyan jogtétel, amelynek helytállóságát nem lehet belátni. A legutóbbi törvények és rendeletek (1930: XXXIVt.-c. 74. §., 1931: VIII. t.-c. 14. §., 5610/1931. M. E. sz. r. és 2124. §.) végrehajtást korlátozó, akadályozó és kizáró rendelkezései (fedezeti elv, terhelési határ) csak a magánhitelezők követeléseire állanak fenn, a közkövetelésekre nem. A gazdamoratóríumi rendelet (3800/1932. M. E. sz. r.) a közkövetelések behajtását nem akadályózza, sőt megszabadítván az adóst a magánhitelezők ostromától, konkurenciamentesen teszi behajthatóvá a közhatóságok követeléseit. A gazda moratóriumot kap, de csak a magánhitelezők kontójára. Szuppozició: az állam nem adhat halasztást, mert pénzre van szüksége, a magánhitelező igen, mert — úgy látszik —, nélkülözheti kinnlevőségeit. És hogy még csak a legutóbbi hetekben életbelépett egyik törvényre hivatkozzunk: A kincstári magánjog egyik jelensége a társadalombiztosítási bíráskodásról szóló 1932: IV. t.-c. 19. §. utolsó bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint a biztosítottnak a biztosító intézettől járó követeléseit tárgyazó azon pereiben, amelynek tényállása egyszerű, vagy amelynek tárgya csekély, a bíróság az idézésben figyelmeztetheti felet, hogy a képvíseltetésével felmerülő költség megtérítésére nem számíthat. Ez a jogszabály is sérti jogunk alapelveit, és egyébként is aggályos. Ha ugyanis az intézet megtagadta már a táppénz, segély, stb. folyósítását, nem lehet, — pláne rendszerint egyszerű — emberektől kívánni, hogy jogsegélyt ne vegyenek ilyenkor igénybe, hiszen elutasító határozat van kezükön; ha pedig igénybe vesznek ügyvédi képviseletet, nem lehet kívánni, hogy azon eljárás költségei, amelyek szükségesek ahhoz, hogy igazukhoz jussanak, az ő terhük maradjon, holott a költség felmerülésére a MABI vagy OTI elutasító határozata adott okot. De lehetetlen feladat elé állítja e törvényhely a bíróságot is, mert hiszen az ilyen felhivású idézéssel a bíróság tulaj donkép leszögezte magát a marasztaló ítélethez, és ha már most felperest ilyen idézés dacára mégis elutasítaná, a bíróság a felperest tulajdonképen meg-