Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kincstári magánjog

244 meg mind a mai napig. Igaz ugyan, hogy a békeszerződés végrehajtásával kapcsolatos egyes kérdések rendelkezéséről szóló 1922. XVI. t.-c. 7. §-a felhatalmazta a pénzügyminisztert, ,,hogy a jelen törvény alapján foganatosított kisajátításokkal kapcsolatos kártalanítási kérdések végleges rendezéséig azokat a magyar állampolgárokat, akiknek valamely javuk, joguk, vagy érdekük a békeszerződés 194. cikk vagy X. részének 4. címe értelmében valamely szövetséges vagy társult hatalom rendelkezése alá jut, különös méltánylást érdemlő esetekben az illető miniszterrel egyetértve, méltányos segélyben részesíthesse abban az esetben, ha a segélyezett a békeszerződés rendelkezései alapján oly mértékben károsodott, hogy károsodása vagyoni romlását idézi elő, és ennek meggátlását a hazai közgazdaság, különösen a hazai termelés fontos érdeke megkívánja". Ez a rendelkezés azonban messze elmarad az anyagi igazság követelményei mögött, nem kártalanítást adván a károsultaknak, hanem csak adományt, ezt is csak különös kegyképen, és a vagyoni romlás előfeltétele esetén. Súlyosan vét tehát ez a rendezés az anyagi igazság ellen, mert az, akinek vagyonát hadisaroként elvették, nem adományért fordulhat hazájához, és nem tönkremetelétől feltételezetten, hanem kára megtérítéséért. A kincstári magánjog itt is szem elől tévesztette, hogy a szóbanforgó károk az összességet ért károk, azokért annak, akit a kár személy szerint, véletlenül ér, kártérítés adandó, de nem évtizedek után, mert ha áll az a mondás, ,,bis dat, qui cito dat", áll az is, hogy semmitsem ad, aki évtizedek után ad. Ami a most ismertetett három körben a hitelezők irányában történt megoldások igazságtalanságát elviselhetővé teszi, — kevés vigasz ugyan azoknak, akiket érint —: átmeneti voltuk. Erre az enyhítő körülményre sem hivatkozhatik azonban egy másik jogi rendezés, amely már állandó intézményévé vált jogrendünknek, nevezetesen a közkövetelések miatt történt végrehajtás elleni igényper. Ez az intézmény, melyet a köztörvényivel szemben kincstári igénypernek mondhatunk, olyan diametriálisan került szembe a tulajdonjog egyébként szentnek mondott elvével, hogy már-már alig lehet hinni létezésében. A más személy ellen vezetett végrehajtás folytán tulajdonjogában sértett fél igénykeresettel kérheti a tulajdonát képező ingóknak végrehajtási zár alól való feloldását. Kell, hogy így legyen, merthiszen a tulajdonjognak éppen lényegét az teszi, hogy ami az enyém, az csak az én tartozásomért vehető igénybe (bérnél magyarázza az ősrégi kivételt az ingó eltartottsága, egyébként is a tendencia e kivételt is szűkíti, 1. M. T. 1503. §.). És