Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 6. szám - Biztosítási esemény esőbiztosításnál
135 által megengedett joglépések igénybevétele a joggal való visszaélés fogalma alá esik, amely bírói oltalomban nem részesíthető. Az irányadó tényállás alapulvétele mellett a kereseti igény elbírálásánál e jogszabály alkalmazandó. Irányadó tényállás ugyanis, hogy úgy a felperes 85 pengős, mint az alperes 15 pengős követelése ugyanabban a perben ítéltetett meg jogerősen s hogy e perben az alperes mint N. A. perbeli képviselője szerepelt úgy az első, mint a másodbírói ítéletek meghozatalakor. Az alperesnek tehát nyilván tudnia kellett arról, hogy a felperesnek vele szemben az ő követelését meghaladó beszámításra alkalmas ellenkövetelése áll fenn. Ily körülmények közt ha az alperes a felperessel szemben 15 pengő erejéig megítélt költség követelését végrehajtási úton kívánta érvényesíteni, úgy a jogok gyakorlásában megkívánható jóhiszeműség és méltányosság elvénél fogva, a kielégítési végrehajtás megkérése előtt tartozott volna a felperest felhívni arra vonatkozó nyilatkozat megtétele iránt, hogy jogerősen megítélt nagyobb követelése alapján kíván-e vele szemben beszámítást gyakorolni, s csak ha a felperes nemlegesen, vagy egyáltalán nem nyilatkozott volna, lehetne szó arról, hogy az alperes a felperes ellen kielégítési végrehajtás megkérésénél és foganatosításánál jóhiszeműen és méltányosan járt el. Ily felhívás megtörténtét azonban az alperes nem is állította, annálkevésbbé bizonyította. Ennek folytán a fentebb kifejtett jogszabályra való figyelemmel az alperes a felperes ellen a kielégítési végrehajtás elrendelését jogszerűen meg nem kérhette és nem foganatosíthatta. (1932. febr. 4. — P V. 7231/1930.) 179. Mt. 12. §. — Gyengcclméjű cselekvőkégessége. — A gondnokság alá helyezés előtt a gyengeelméjűség nem teszi önmagában véve a felet ügyletkötésre képtelenné, hanem csak akkor, ha olyan fokú, hogy amiatt a gyengeelméjű nem bír szabad akaraíelhatározási képességgel. Az orvosi szempontból már felismerhetően jelentkező gyengeelméjűség nem mindig azonos az ügyletkötési képességet kizáró állapottal. A szabad akaratelhatározási képesség hiánya nem azonos jelentőségű és következményű az akaratelhatározási képesség korlátozottságával és ez utóbbi egymagában a cselekvőképtelenséget nem idézi elő. (K. 1932. febr. 11. — P. V. 1950/1931.) 180. H. I. 90. §. — Végleges nőtartásí igény fenntartása a bontóperben. Ha a jogerős ítélettel befejezett házassági bontóperben a feleség nőtartási igényt nem támasztott és valamilyen formában jogfenntartással nem élt, utólag végleges nőtartási díjat többé nem követelhet. Következésképen jogfentartásra iránvuló akaratkínyílvánítása nélkül joglemondás rejlik a nőnek abban a tényében, hogy a bontóperben nőtartást nem érvényesített. (1932. febr. 11.'— P. III. 3001/1931.) 181. Mt. 116. §. — Feleség hozzájárulása a házassági terhek viseléséhez. — A különböző társadalmi foglalkozásokhoz