Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Biztosítási esemény esőbiztosításnál

határozatlan időre meghosszabbított szolgálati szerződést, — a törvényben, vagy szerződésben meghatározott, azonnali elbocsátásra, vagy kilépésre jogosító eseteken kívül — csak felmondással lehet megszüntetni. Ez a szabály alkalmazást nyer akkor is, ha a szolgálati viszony megszüntetése nyugdíjazással kapcsolatban történik; a nyugdíj kiszolgáltatásával tehát a munkaadó nem mentesül a felmondási időre járó és a nyugdíj mértékéi meghaladó összegű illetmények fizetésének a kötelezettsége alóí. (K. 1931. dec. 21. — P. II. 1030/1931.) 158. Mt. 1592. §. — Vállalkozó joga a díjra bc nem fejezett munka esetében. — Ha a megrendelő a szerződéstől jogosan elállott, az anyagi jog értelmében ilyen esetben, ha a vállalkozó a vállalt munkát be nem fejezi, a teljesített munkájának csak a munkabérben jelentkező ellenértékét és pedig a teljesített munkájához mért aránylagos részét követelheti. K. A felperes az alperestől vállalt javítási és tatarozási munkánál az állványozást két részletben eszközölte, a tatarozást szokatlanul kis munkaerővel folytatta, a munka egy részét nem a szerződesnek megfelelő, kelíö gondossággal készítette, s bár 1926. augusztus 23-tól kezdve a kikötött hat hét alatt a munkát befejezhette volna, mégis 1926. október 7-éig a munkának érték szempontjából több, mint fele részét nem végezte el. E szerint a tényállás szerint az alperes előtt nyilvánvaló lehetett, hogy •a felperes a vállalt munkát a kellő időre a szerződésnek megfelelő módon nem készíti el. Abból a tényből pedig, hogy az alperes a felperesnél a hiányokat állandóan kifogásolta, a munkát naponta sürgette és fenyegetőzött, hogy ha. a munka úgy húzódik, akkor kénytelen lesz máskép eljárni, nyilvánvaló, hogy az alperes a felperes részére a munkának kellő minőségben és kellö> időre előállítására, a mulasztások pótlására adott elég időt és haladékot ísAz anyagi jognak megfelelő tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy az alperes jogosan állott el a szerződéstől. Az . . . mint a fejben . . . A felperest illető ezt az összeget a fellebbezési bíróság az elsőbíróság, ítéletéből átvett okokból és azért is helyesen határozta meg, mert S. A. tanúvallomása (16. sorsz. jkv.) és az 1930: XXXÍV. t.-c. 40. §-a alapján megállapított tényállás szerint a felperes által R. M. cégnél megrendelt, rajz. után készült, más épületen fel nem használható, az alperes épületén be nem vágott üvegeket az alperes a nevezett cégtől kész volt átvenni, de azokat ez. a cég nem szállította. Kikötés hiányában azonban, arra is figyelemmel, hogy a felperes követelésének összege kölcsönös elszámolástól függött, aminélfogva az alperes késedelme nem vétkes, a felperes az alperes megintése napjától nem az. 1923: XXXIX. t.-c. 2. §-ának 1. bekezdésében, hanem e törvény 2. §-ánaí« 2-ik bekezdésében meghatározott kárkamat illeti meg. A kárkamatnak ezt a mértékét is azonban a m. kir. Kúria az 5610/1931., M E. számú rendelet 5., 14. és 28. §-aiban foglalt rendelkezéseknek meg£ ielelően korlátozta, illetve mérsékelte. (1931. dec. 22. — P. II. 7976/1909.)