Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - A hitelsértésről szóló törvényjavaslat

21 gos kielégítést rendel, alárendeli. Aminthogy az 50. §. rendelkezésével szemben — nézetünk szerint is — a 150., 152. és 170. §§. szabályai csak közbeeső szabályoknak tekintendők. Utóbbiak csupán azt határozzák meg, hogy miként jut el a tömeghitelezői igényt érvényesítő hitelező odáig, hogy az 50. §. szerinti kielégítést megkapja. A felhozott gyakorlati érvek közül ki kell még emelnünk azt, amely szerint a korlátlan végrehajtási jog megengedése esetén nem volna értelme a 170. §. szerinti panaszeljárásnak, amely épen — elégtelen tömeg esetén — az aránylagos kielégítés bírói megállapítását célozza; s ki kell emelnünk végül a döntvény azon megállapítását, hogy a tömegtartozások köre az utóbbi évtized során erősen bővült (1. rl. 1910/920. M. E. sz. rend. 22. §-át, 1410/1926. M. E. sz. rend. 54., 89. §§-ait), aminek folytán az esetek igen nagy számában fennáll annak lehetősége, hogy a csődvagyon a csődtartozásokat és költségeket sem fedezi s alkalmazásra kerül az 50. §. szerinti aránylagos kielégítés elve. II. A 46. sz. J. D. alapgondolata az, hogy puszta véletlen, hogy a tömeggondnok a Cst. 95. §-ának intézkedése folytán mindig gyakorló ügyvéd (a javaslat szerint nem kellett annak lennie; a német törv. 78. §. nem is írja elő, eszerint asszony is lehet; csupán a porosz igazságügyminiszter 1917. nov. 17-iki rendelete tartja célszerűnek ügyvéd kirendelését). Ez az azonosság azonban pusztán célszerűségi s nem engedi, hogy összetévesztessék a két pozíció. Amint az ügyvédgyám nem élhet a Ppé. 18. §-ában az ügyvéd részére biztosított joggal gyámi minőségben vitt perében, úgy a tömeggondnokot sem illeti meg a Ppé. 18. §-ban biztosított jog. A döntvény álláspontjának ez a törvényi megalapozása gyönge volna, ha igen erős, a csőd fent jelzett jellegéből folyó gyakorlati szempontok nem támasztanák alá álláspontját. A perköltség a csődtömeggondnoknak a tömeg érdekében végzett fáradozásnak díja (103. §. 1. bek.). E díjak szabad egyezkedés tárgyát képezik a tömeggondnok és a választmány között. Joggal emeli ki a döntvény indokolása, hogy úgy e törvényi rendelkezés, mint a csődbíróság felügyeleti jogának érvényesülése meghiúsulna a tömeggondnoki díjak egy része tekintetében, ha a Ppé. 18. §-a alkalmazható volna. Aminthogy a konkrét per a csőd lebonyolításának csak egy-egy mozzanata, ,,melynek a csődügy egésze szempontjából való jelentőségét helyesen csak a csődeljárásban a választmány, illetve a csődbíróság méltatja". De hogy a Ppé. 18. §-a nem szabatott a tömeggondnokra, azt legjobban igazolja, hogy nincs oly megbízó fél, akinek a törvényben előírt meghallgatásával a díjak tárgyában határozat volna hozható.