Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Hatásköri illetékességi észszerűtlenségek

212 cot tenne indokolttá az egyik bíróságtól a másikhoz való menekülés érdekében. Azt is figyelembe kell venni, hogy a mai közlekedési viszonyok mellett a helyi távolságok már alig játszhatnak szerepet és hogy a bírói hatáskör vagy illetékesség ellen emelt kifogás a legritkább esetben alapszik azon a meggyőződésen, hogy más bíróságnál a per alaposabb és előnyösebb elbírálása remélhető. Akárhány pergátló kifogásnak nincs más szülőoka, mint az, hogy a perrendtartás azt lehetővé teszi. A hatásköri és illetékességi jogvitákat szigorú korlátok közé kell szorítani és a vonatkozó szabályokat mindenekelőtt meg kell szabadítani azoktól a határozatlanságoktól és kétértelműségektől, amelyek egyrészt az eligazodást nehezítik és másrészről alapot nyújtanak az akadékoskodásra. Az távolról sem olyan nagy baj, ha néha-néha illetéktelen bíró ítélkezik, mint ha a hatásköri és illetékességi jogvitának vége-hossza nincsen. A bonyolult szabályozást még azon az áron is mellőzni kell, hogy a leegyszerűsítés folytán a hatáskör és illetékesség alapelvei nem érvényesülhetnek hajszálnyi pontossággal. Inkább meneküljön a jogászi túlbuzgalomtól üldözőbe vett 100 ártatlan, sem hogy egy bűnös a törvény védelme alatt szabadon kitombolhassa szalmacséplési szenvedélyét. A hatáskör és illetékesség kérdésének lehetőleg a tárgyalás kitűzése előtt kellene véglegesen tisztázódnia és későbbi vitának csak abban a ritka és kivételes esetben lehet helye, ha olyan cél megvalósításáról van szó, amelyet szem elől téveszteni semmi körülmények között nem szabad. A tárgyalás kitűzése után legföljebb azokban az esetekben szabad hatásköri és illetékességi vitát megengedni, amely esetekben a rendes bírói hatáskörtől és illetékességtől eltérésnek helye nem lehet, de ezeket az eseteket is sokkal szűkebb körre kell szorítani, mint amilyen kört az érvényben levő szabályok, a föltétlen szükségesség határán messze túlmenően, megállapítanak. A hatásköri és illetékességi szabályok megreformálása kapcsán megfelelő korlátozásra szorulnak azok a szükségtelen jogorvoslati lehetőségek is, amelyek hatásköri és illetékességi jogviták tekintetében divatosak. Fölösleges különösen a jogorvoslat megengedése abban az esetben, ha a bíróság megállapította saját hatáskörét és elutasította az arra alapított pergátló kifogást, hogy a kérdéses jogvita elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A jogviták eldöntése általában bírói föladat és a bírói ítélet a közigazgatási döntésnél erősebb biztosítéknak tekintendő. Ennélfogva nem dűlne össze a világ és még az úgynevezett jogrendnek sem történne baja, ha nem lehetne