Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 6. szám - A kamat törvényi elismerésének és szabályozásának alapjairól
202 ily értelmű elismerés szükségességéről nem lehet szó akkor, midőn a kamat szedésének jövőben való megengedését és szabályozását kell jogilag indokolni. Félreismeri a jog jelentőségét az, aki a kamat jogi elismerését egyoldalú hatalmi érdek kiszolgálásának gondolja, A közgazdaság mai fejlettsége mellett erről már azért sem lehet szó, mert a hiteltőke jelentékeny része most a kispolgárok és munkások megtakarított filléreiből tevődik össze, míg a hitelnyerők tekintélyes része épen a gazdaságilag legerősebb, legélelmesebb, hasznot-haszonra halmozó vállalkozók közül való. Igen sokan azért kamatoztatják pénzüket hitelnyújtás útján, mert az még nem elég valamely tervbevett vállalkozáshoz, — a hitelt pedig jórészt azok veszik igénybe, akiknek vagyoni helyzete már megengedi a vállalkozással járó veszély viselését és a kamatfizetést. E szerint a kamatkövetelés elismerésében a hatalmi helyzet méltánylása mellett feltalálható az elhatalmasodás fékezése is. A kamatkövetelés jogi elismerését némelyek főképp arra alapítják, hogy a hitelező másnak a tőkéjét használja és hogy e használat alatt a hitelező el van zárva saját tőkéjének használatától. E felfogás szerint a tőke használatáért, illetőleg a használat átengedése vagy elvonása fejében járna a kamat. Azonban, noha az idegen tőke használata csakugyan gyakran megelőzi vagy követi a kamatfizetést, ezzel még a kamatkövetelés törvényi elismerésének valódi alapja nincs megmagyarázva. Mert ha ez volna az elismerés jogalapja, akkor a jogalkalmazásban esetenkint vizsgálni lehetne, vájjon az adós valóban használta-e azt a tőkét, mely után kamatot kell fizetnie és hogy a másik fél a hitelezés ideje alatt használhatta volna-e a tőkét? Azonban ilyen vizsgálatnak a jogban rendszerint nincs helye. A használatért pedig az általános jog szerint nem is jár díjazás és kölcsönért vagy fizetési halasztásért — külön kikötés hiányában — nem jár kamat. Ezért revideálni kell a kamatnak a legtöbb jogi írónál feltalálható olyan meghatározását, mely szerint a kamat a tőkehasználat ellenértéke vagy díja volna. A tőke használatának vagy nemhasználatának ténye a kamat mértékének meghatározásához és e mérték jogi szabályozásához támpontot nem nyújthat, Véleményünk szerint nem maga a használat, hanem a tőkerendelkezéssel rendszerint velejáró, egyébként is joghatályos gazdasági jelenségekben rejlik a kamat jogi elismerésének valódi alapja. A használatért és kölcsönért az általános jogban rendszerint nem jár ellenérték, de ha a dolog (tőke) elvonása folytán valakinek kára támad, illetőleg a használat által valaki más rovására jogalap nélkül