Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Feltünő felsőbírósági döntések a csődjogi megtámadás bírói gyakorlatában s a bizományi jogviszony

197 a megbízójának formaszer üen még át sem engedte. Felvetődik azonban az a kérdés, hogy lehet-e a bizományi tulajdonjog szempontjából különbséget tenni aközött, hogy a bizományi áruk vételára készpénzben folyik-e be, avagy hogy a hitelbe való eladás folytán később inkasszálja a bizományos a vételárat? A künnlevő követelés szintén nem más, mint jog a pénzhez, a pénzben való fizetéshez. A jog a készpénzhez semmivel sem involvál kevesebbet, mint a jog a künnlevőséghez. A kettő között merőben időbeli különbség van, — a künnlevőség kiegyenlítésekor ez is eltűnik, — sőt a tulajdont plastikusabban testesíti meg a készpénzben kifizetett vételár, mint a kihitelezett, tehát később fizetendő vételár. Még a dolog vagy a jog kezelésében sincs különbség a bizományi üzletnél, mert az inkasszót is rendszerint a bizományos végzi a megbízó részére. Világos dolog tehát, hogy a bizományi künnleuőségek tulajdonának a 374. §-ban foglalt absolut elismerésével a törvényhozás eo ipso elismerte c bizományi áru eladásából eredő vételárra vonatkozó tulajdonjogot is. Ha pedig a künnlevőségekre elismertetik a tulajdon és így a csődbeli megtámadhatatlanság, akkor logikai és jogi képtelenség ezen elismerés megtagadása a bizományi áru vételárára vonatkozólag, mely tárgyilag amúgy sem egyéb, mint a künnlevőség együttes jogi és materiális tartalma. Valóban csodálatos, hogy pl. a 4232/1928. számú kúriai ítéletben nemcsak hogy nem mosódik el a bizományi künnlevőség és bizományi áru vételára közötti különbség, hanem a csőd jogi megtámadás szempontjából egyenesen elvi határozottsággal különbséget tesz az ítélet a két kategória között, még pedig nem is a csődjogi visszaköveteléssel kapcsolatban. Egyfelől ugyanis megtámadhatatlannak mondja ki a Kúria a künnlevőségeknek a bizományos részéről történt engedményezését, még akkor is, ha az engedményezés a bizományos fizetésképtelensége alatt történt és erről a fizetésképtelenségről az engedményeket átvevő megbízó tudott, azonban a Kúria ugyanebben az ítéletben akár a kihitelezett, (?) akár a comptant eladott bizományi áruért befolyt vételárat s jelesül ennek kiszolgáltatását a tulajdoni igény negációja folytán az adós vagyonából történt fizetésnek minősíti és e fizetést megtámadhatónak mondja ki. Szerintem a megtámadhatóságot teljesen kizárja a bizományi tulajdonjog, vonatkozzék az akár magára a szállított árura, akár annak ellenértékére, akár a bizományi künnlevőségekre. Mindez egyetlen gazdasági és jogi fogalomkörnek csupán egy-egy elágazása. Ámde a legfelsőbb bíróság ítéletéből következtetve, csupán az a fontos, hogy a Cst. 43. §-a csak a csődnyitás után befolyt vételárra ismeri