Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Feltünő felsőbírósági döntések a csődjogi megtámadás bírói gyakorlatában s a bizományi jogviszony

192 részt megdőlt a bizománynak büntet jogi védelme s talán vele együtt megszűnik ez a hitelforrás is, helyesebben a reális bizományi ügylet. De térjünk csak vissza a problémának magánjogi vonatkozásaira. Az idézett ítéletekben több irányú jogszabályt deklarál a legfelsőbb bíróság. Az egyik a csődtörvény 43-ik §-án alapszik. Sajátszerű dolog, hogy a visszakövetelési igény megtagadását a bizományi áruért befolyt érték tekintetében a Kúria nem a bizományi ügylet természetéből és a bizományi áru jogi jellegéből vezeti le, hanem a csődtörvény 43-ik §-ából, amely pedig a tulajdonjog érvényesítését kizárólag csőd jogi vonatkozásban tárgyalja. Ez a szakasz, ami valóban komoly érdeklődésre tarthat számot, épenséggel nem tagadja meg az idegen tulajdon eladásából származó értéket mint tulajdont, holott a Kúria és pedig nem csupán a visszakövetelési jog szempontjából, éles különböztetést állít fel a bizományi áruk és azok befolyt értéke között, az előbbire nézve elismervén a tulajdont, az utóbbira nézve csődönkívül egyáltalán nem. Elvileg a Kúria ellentétbe helyezkedik a 43. §-al, amely nem új jogszabály felállításával, hanem céljának megfelelőleg úgyszólván csak administrative és technikailag kívánja bizonyos konkrét ténykörülmények között a tömeggondnokot védeni a megbízó visszakövetelési igényével szemben, kimondván, hogy a tömeggondnok a visszakövetelhető dolgok értékének visszaadásáért csak akkor felelős, ha ez az érték a csődnyitás után befolyt. Nem is kellene messzebbremenni a jogkérdés analízisében, mint éppen a 43. §. boncolgatásáig. Mert a Cst. is épen az érték befolyta vagy be nem folyta között felállított distinctíóval, a tulajdonjog elismerése szempontjából az általános jogelveknek megfelelőleg azonosnak tekinti a harmadik személy tulajdonát képező dologgal az ezen dologért a tulajdonos javára befolyt értéket. Ha tehát kétség lehetett volna abban az irányban, hogy a megbízó tulajdonát képező bizományi áruk ellenértéke is a megbízó tulajdonát képezi-e, s erre fennáll-e a külön kielégítési jog, akkor éppen a Cst. 43. §-ának elvi tartalma folytán, kapcsolatosan a Kúriának azzal az állásfoglalásával, amely a bizományi áruk értékére vonatkozó visszakövetelési jog kérdését a Cst. 43-ik §-a alá subsumálja, ezt a kétséget maga a Kúria oszlatja el. Ha ennek ellenére a 43. §-nak és az itt tárgyalt P. VII. 4232/1929. sz. kúriai ítéleteknek konklúziója az érték viszszakövetelése tekintetében mégis azonos, mert a Kúria is a vonatkozó ítéletben elutasító álláspontra helyezkedett, ennek az a magyarázata, hogy más a visszakövetelési csődbeli igény és ennek érvényesíthetősége és más a tulajdon-