Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Feltünő felsőbírósági döntések a csődjogi megtámadás bírói gyakorlatában s a bizományi jogviszony

188 a megállapítását célozná, hogy a csődvagyon állása szerint a választmány hozzájárulásával, vagy a csődbíróságok felhatalmazásával megindított támadó perek legtökéletesebb eredményessége esetén is juthatott-e egyáltalán a másodosztályú hitelezők számára valamelyes kielégítés és így volt-e ezen támadó perek megindításának a kvotális hitelezők szempontjából gazdasági célja? Sajátságos rendszere a tételes csődtörvények legtöbbjének, hogy gyakran valamely nyilvánvalóan improduktív tevékenység mégis teljesen jogszerű alapokon állhat, holott éppen ebben az eljárásban a célszerűségnek teljesen fedni kellene a jogszerűséget. Persze az alaki jog, mindnyájan tudjuk, nem egyszer anyagi jogtalanságot takar. Szándékosan bocsátottam előre a most vázalt, egyébként közismert gazdasági és jogi szempontokat, mert ezek a csődben annyira elharapózott támadó perek gazdasági és jogi megítélésében komoly szerepet kell, hogy játsszanak és igénytelen nézetem szerint alkalmasak is arra, hogy e perekben az ítélkezést befolyásolják. Ehhez még elöljáróban csak azt kívánom hozzáfűzni, hogy ma, amikor Magyarország szellemi és gazdasági életének minden irányítója legjava erőit veti latba azért, hogy végre kialakuljon a gazdasági rendnek valamely konszolidált állapota és hogy minden meglevő vagyon a nemzeti célok szolgálatába állíttassék, akkor a jogi és gazdasági életnek semmiféle mégoly elhatárolt területét nem lehet annyira lekicsinyelni, hogy az ott kínálkozó vagyoni értékek megmentése vagy konzerválása érdekében nem volna érdemes belenyúlni és érte bármilyen fáradságos munkát lefolytatni. Minthogy pedig nincs remény arra, hogy a közeljövőben a csődtörvény megfelelő reformjával találkozni fogunk, nem lehet hálátlan és terméketlen feladatnak ítélni, ha a reformra különben oly igen megérett csőd berkeiben is tallózunk és próbálunk onnét komoly visszásságokat kiirtani. II. A bizományi ügyletek a kereskedelmi forgalomnak jelentékeny részét teszik ki, sőt a mai hítelmegszorítások következményeképen az ilyenfajta eladási ügyletek az eladási áruüzlet körében mindinkább terjednek. Szó sincs róla. hogy e processzus mindig az üzleti élet egészséges fejlődésének a vonalát mutatná, mert ellenkezőleg áll a dolog. A bizományi jogviszony kikötésének a fix áruhitel megroppanása folytán számos esetben csupáncsak az a rendeltetése, ho-'y a hitelező számára a bizományi áru ellenértékét a tulajdonost megillető büntetőjogi oltalommal biztosítsa. Az ilyen