Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

10H pénzösszeget, amelynek fizetésére az adós akkor volna kötelezve, ha a pénztartozás, — akkor, araikor keletkezett, — az illető külföldi állam pénznemében lett volna meghatározva; a felebbezésí bíróság által átértékelt gyanánt megítélt összeg pedig nemhogy meghaladná az ekként számított összeget, hanem annak alatta marad; és ez a 32. §. az átértékelést nem ismerő külföldi államok között nem tesz olyan értelmű különböztetést, mint aminőt alperesek kívánnak tétetni, mintha t. i. ennek a 32. §-nak arra az esetre szóló rendelkezése, ha az illető külföldi állam jogszabályai szerint nincs helye átértékelésnek, csakis olyan külföldi államokra volna alkalmazandó, amely külföldi államoknak, — mint alperesek mondják: — „nemes valutájuk, „értékálló" pénznemük van; sem a „nemes valuta", — sem pedig az „értékálló pénznem" kifejezés nem fordul elő ebben a 32. §-ban; azt az alperesek által említett körülményt pedig, hogy a külföldi állam pénznemének az értéke a pénztartozás keletkezésének időpontjától eltelt idő alatt a magyar korona értékének változásától eltérő mértékben vagy éppen eltérő irányban (csökkenés — emelkedés) változott: a törvény 12. §-a első bekezdésének minden körülményt méltányosan figyelembe veendőnek mondó rendelkezése alapján úgyis figyelembe lehet, sőt kell is venni, aminthogy a fellebbezési bíróság a jelen esetben a dinár értékének a magyar korona értékétől eltérő mértékű időközi változását szintén méltatás tárgyává tette. (1931. okt. 27. P. V. 965/1931.) 133. 1928: XII. t.-c. 32. és 34. §., 7934 1924. M. E. számú rendelet. — Román állampolgár követelésének átértékelhetősége. Romániához csatolt területen az átértékelésre törvény nincs, azt a bírói gyakorlat sem ismeri és ott a magyar hitelezőnek régi koronákban meghatározott követelését az 1920. évi román törvény szerint számítják át leu-re, következésképpen a viszonosság alapján ennél többet a romániai hitelező sem igényelhet. K. A felperes, aki a trianoni békeszerződés folytán Romániához átcsatolt Nagyszalontán lakik és így román állampolgárnak tekintendő, — az 1906. évi október hó 18-án kelt A) alatti nyilatkozaton alapuló 2320 P. evjáradék átértékelését követeli az alperestől, aki magyar honos. Ennek a kérelemnek az eldöntésénél az 1928 : XII. t.-c. 34. §-ának 1. pontja értelmében elsősorban a 7934/1924. M. E. számú rendelettel közzétett magyar-román egyezmény rendelkezései veendők figyelembe. A felperes követelése az A) alattiból kitünőleg életjáradék, amin nem változtat az, hogy az életjáradék a felperest ajándékozás jogcímén illeti-e meg vagy sem. A hivatkozott egyezmény II. fejezet 3. cikkének 5. pontja értelmében az életjáradék követelés, nem esik a II. fejezet rendelkezései alá, hanem a IV. fejezet 1. cikke szerint annak a félnek a pénznemében és közönséges joga szerint rendezendő, amelynek az adós állampolgára. Minthogy pedig az adós magyar állampolgár, ennélfogva az átértékelés megengedhetősége kérdésében a magyar törvény az irányadó. Az átértékelési törvény 32. §-a azonban külföldi hitelező javára az átértékelés jogosultságát csupán viszonosság esetében adja meg.