Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez
179 telező azért köt ki effektív angol fontot, mert abban jobban bízik, mint a pengőben. Ebben az esetben nem méltányos, hogy azért mert a hitelező rosszul spekulál, az adósra, aki esetleg a fontot lefedezte, újabb terhet hárítsunk, ami neki nem térül meg, mert az angol törvény nem valorizál és így ha van is Angliában fontkövetelése, azt csak névértékben kapja meg. Egyébként az ilyen belföldiek között az értékállandóság biztosítására szolgáló idegen valutakikötést (ha a hitelezőnek nem fizetés végett van arra szüksége) erkölcstelennek tartom. Ha már a pénzromlást akarja a hitelező kizárná, biztosabb is az effektív arany súly szerinti kikötése. Én tehát a Kúria gyakorlatát, mely kimondja, hogy a magyar valorizációs törvény csak a magyar korona és az 1928:XII. t.-c-ben említett egyéb magyar pénznemek valorizációjára vonatkozik és így külön jogszabály nélkül külföldi pénznem nem valorizálható, helyesnek tartom. Jól mutat rá a K. 1971/1931. számú határozat, hogy a külföldi pénz romlása az idegen valuta értékváltozásával járó veszély, amihez én hozzáteszem, hogy e veszélyt csak annak az államnak intézkedése zárhatja ki vagy orvosolhatja, amelynek valutájáról szó van. Ifj. Dr. Szigeti László. Hagyomány és hagyatéki terhek. A magyar magánjogi törvénykönyv történetének kutatása, e történet egyes fázisainak egymás mellé állítása sok kérdésnél mutat változásokat, szembetűnő átalakulásokat. A címszavakban megjelölt tárgy is e sorozatba tartozik. Nem abban a vonatkozásban, hogy végső soron a hagyománytárgynak is helyt kell állania a hagyatéki hitelező igényeiért — mert hiszen e tekintetben már megkövült jogi normák állanak fenn. Az a tárgyszakasz, amelyben a magánjogi törvénykönyv fejlődéstörténete fázisváltozásokat mutat, ott keresendő, ahol a hagyományos és örökös egymás közötti viszonyban kerül szóba az egyes terhekért való elsődleges felelősség problémája. Az a tantétel ugyanis, hogy a hagyatéki terhek az egész vonalon elsősorban az örökös által viselendők, nem áll kivétel nélkül és nem támadhatatlanul érvényes. A törvénykönyv első szövege (1899. §.) egészen világosan a hagyományos elsődleges teherviselési kötelezettségének alapjára helyezkedik olyankor, amikor a hagyomány tárgya zálogjoggal, avagy jelzálogjoggal van terhelve, — anélkül, hogy különböztetne akár abból a szempontból, hogy ingó-e, vagy ingatlan a hagyomány tárgya, akár abból a nézőszögből, hogy minő dologi, avagy kötelmi tartalom áll a zálogjog mögött. Az első szöveg rendelkezései felett megindult vita e