Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

153 V. A másik kérdéssel, amely az imént tárgyalttal kapcsolatos, az elmondottak után könnyű lenne végezni. Ha a holtnaknyilvánítás a házasság megszűnésének minden jogi konzekvenciáját előidézi, természetes, hogy a holtnaknyilvánított özvegyétől a holnaknyilvánító határozatban megjelölt időpontot követő 302 nap után született gyermek nem házasságból született gyermek. Ez a megoldás azonban Tóth György kúriai bíró úr felfogása szerint frivol és emellett komplikált eredményre vezet, sőt az erkölcs ítélőszéke előtt sem állja meg a helyét. Ami az utolsó megállapítást illeti, erre — egyébként szokásom ellenére — tekintélyi érvvel válaszolok. A holtnaknyilvánított özvegyétől született gyermeket a katolikus egyház is illegitim gyermeknek tartja, amint ezt a legilletékesebb helyeken végzett tudakozódásom alapján megállapítottam, már pedig a katolikus egyház erkölcsi tanításait semmiképen sem lehet az említett váddal illetni. Kénytelen vagyok továbbra is fenntartani azt a meggyőződésemet, hogy az erkölcstelenségnek az erkölcsösség fictiójába burkolása nem erkölcsvédelem. Egyéb vonatkozásokban a kúriai bíró úr álláspontjának ismét abban van a magyarázata, hogy a törvényes születés vélelme a vélelmek nagy családjában kivételes állást tölt be és valóban vannak olyan esetek, amikor ez a vélelem már a fictio határára kerül. De nézzük egy kicsit közelebbről a törvényes származás vélelmének tartalmát. Ha a vélelemnek csakugyan az lenne a tartalma, hogy a házasság tartama alatt született gyermek törvényes gyermek, akkor semmi képtelenséget nem találnánk abban sem, ha a jogszabály azt mondaná ki, hogy a házasság csak a férj halála és békés eltemetése után öt évvel szűnik meg és ennek az időnek az elteltéig az impedimentum ligaminis is fennmarad, az időközben született gyermekek pedig törvényesek. Miért lenne mégis képtelenség erre az alapra helyezkedni? Egyszerűen azért, mert a törvényesség vélelme nem csupán a házasságból születés mellett szól. hanem a férj által történt nemzés mellett. A házasságban élés azt a vélelmet alapítja meg, hogy azt a gyermeket, aki a feleségtől a házasság tartama alatt vagy a házasság megszűnése után 302 napon belül születik, a férj nemzette. Ezért nem állhat meg az az álláspont, hogy a holtnaknyilvánított feleségétől a holtnaknyilvánítás után született gyermek törvényessége mellett vélelem szól. Nem lehet nevezetesen egyidejűleg két egymásnak ellentmondó vélelmet alkalmazni ugyanarra az emberre. Lehetetlen egyidejűleg azt vélelmezni, hogy X. 1918-ban meghalt és azt,