Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

145 naknyilvánítással kapcsolatos kérdések azok, amelyekben Grosschmid nem tudta őt a maga álláspontjáról meggyőzni.15) Abból mármost, hogy még Szilágyi Dezső sem látott tisztán, illetőleg nem tudta a praeceptor Hungáriáé álláspontját egykönnyen elfogadni, valóban azt lehetne megállapítani, hogy a kérdés, amely körül a vita felmerült, csakugyan a legbonyolultabb kérdések közé tartozik és így nem lehet csodálkozni, ha ma sem tudunk egy véleményre jutni. Csakhogy az én megítélésem szerint nem így áll a helyzet. Az a kérdés, amely körül a vita folyik, nem azonos azokkal a kérdésekkel, amelyeknek tisztázására Grosschmid annak idején oly sok energiát fordított. Bogdán Gézának és Szladits Károlynak a Jogtudományi Közlöny f. évi 11. számában megjelent cikkei után tulaj donképen ennek a bizonyításáre is kár sok szót vesztegetni, de talán épen az anyagi jog szempontjából mégis sikerül a Szladits őméltósága megállapítása szerint ,,a kibonyolíthatatlanságig összekuszált" ú. n. kérdésben egyremásre épen olyan pontokon deríteni némi világot, ahol az ,,elhomályosítás" történt. II. A mi kérdésünk, hogy az eltűnt ember holtnaknyilvánítása után az itt maradt felesége továbbra is házassági kötelékben él-e és így ennek a nőnek a holtnaknyilvánító bírói határozatban a férj halála idejéül megállapított időpont után bármily hosszú idővel született gyermeke törvényes házasságból származott gyermek-e, a laikus előtt annyira egyszrü, hogy egy laikus sem fogja soha megérteni ebben a kérdésben a jogászok közt felmerült heves vita lehetőségét. Nincs az a laikus, aki előtt nem lenne nyilvánvaló, hogy a kárpáti harcokban 1915-ben eltűnt és holtnaknyilvánított katona özvegyének 1932-bn született gyermekét egy pillanatig sem lehet törvényes gyermeknek, a hősi halott gyermekének tekinteni. Elismerem, hogy bennem is elsősorban a laikus szólalt meg akkor, amikor a Kúria első ilyen tárgyú ítéletét olvastam, s a jogásznak az első impreszszíómban csak az a szerep jutott, hogy nyomban kialakult meggyőződésem szerint a jogszabály és az élet felfogása "között ekkora szakadék nem lehet. e) „Oly fényes elmével a minő vala a Miniszter nem valék képes elfogadtatni" — írja Grosschmid egy helyen (G. H. II. 260. 1.), másutt pedig még resignáltabb kijelentést tesz: „Ezen finom különbségeket — mint egyébiránt semmit sem, ami a holttányilvánításra vonatkozik — csakugyan nem sikerült a Miniszterrel kelSőleg appreciáltatnom." (G. H. II. 274. 1.) 1*