Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

27 Egymagában az a körülmény, hogy a felek az időközben megváltozott viszonyok figyelembevételével utóbb a fizetendő haszonbér összegét az óvadék kérdésének érintése nélkül magasabb értékben állapították meg, nem teszi jogosulttá az alperesnek azt az álláspontját, hogy a felperes ezért lemondottnak tekintendő az óvadék kiegészítésére vagy a más biztosítékra vonatkozó jogáról. Az alperes ugyanis nem állította a perben, következéskép a fellebbezési bíróság ítéletében nincs is olyan tényállás megállapítva, hogy az új megállapodásban a felek az eredeti szerződési megállapodásokat a haszonberi összeg kérdésén túlmenői ag egyéb részében is, különösen a biztosíték nyújtását illetően is magváltoztatták volna. E nélkül pedig az eredeti szerződésben foglalt kölcsönös jogok és kötalezettségek elvileg érvényben maradván, csupán következtetéssel nem lehet azt megállapítani, hogy a felperes az óvadék kérdésének újabb rendezésére vonatkozó jogáról lemondott az által, hogy azt nyomban a jog megnyíltakor nem érvényesítette. Mert abból, hogy a felperes az előbb kiemelt igényét csak ezúttal érvényesíti, helyesen csak az következik, hogy az alperes e jog érvényesítéséig késedelembe nem esett. Vitatja az alperes azt is, hogy amennyiben a felperes a kereset szerint a betétkönyv visszaadása ellenében új teljes összegű óvadék adására kérte őt kötelezni, a fellebbezési bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, tehát megsértette a Pp. 394. §-ában foglalt jogszabályt is akkor, amidőn e helyett az óvadékkiegészítési kötelezettséget állapította meg. A támadásnak ez az alapja sem áll meg. Úgy az új óvadékszolgáltatásnak, mint az elégtelenné vált óvadék kiegészítésének a kötelezettsége ugyanis az adott esetben ugyanazon tényállásból és ugyanabból az anyagi jogszabályból fakad és amennyiben az óvadék kiegészítésére szóló kötelezettség nyilvánvalóan szűkebb terjedelmű a teljes összegű új óvadék szolgáltatására vonatkozónál, helyesen mondta ki a fellebbezési bíróság azt, hogy az utóbbira irányuló kérelem az előbbit — mint kevesebbet — magában foglalja. Ellenben részben alapos a fellebbezési bíróságnak a kötelezettség terjedelmét illető rendelkezése ellen emelt panasz. A változatlanul maradt alapmagállapodás értelmében az alperes óvadékszolgáltatási kötelezettsége választása szerint akár készpénzben, akár értékpapírokban volt teljesíthető. Ilyen körülmények között az ítéleti döntésnek ebben az esetben a felperes által jogszerűen igényelhető óvadék összegének a meghatározásán felül meg kellett állapítani az alperes ahhoz való jogát is, hogy a teljesítési időn belül az óvadék kiegészítését a szerződésben felvett módozatok bármelyikével eszközölhesse. A szerződésben foglalt megállapodás szerint az alperes által szolgáltatandó óvadék az évi haszonbér fala értékében volt meghatározva, amiből a fellebbezési bíróság következtetés útján arra az álláspontra jutott, hogy a felek akkor, amidőn a felemelt haszonbér összegére nézve utóbb megállapodást kötöttek, evvel lényegileg meghatározták az új haszonbér mailett igényelhető óvadék számszerű összegét is. **