Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

171 nem egyes emberhez szól. Amennyiben hatása a sértett egészségének háborításában jelentkezik, csak a közönséges jogszabályok lehetnek irányadók, így a szóbanlevő esetben az általános magánjogi szabályoknak megfelelő kártérítés. A sajtó normális működése gondolat-hír-terjesztő és akaratbefolyásoló; a speciális, vétlen sajtójogi felelősség pedig nem terjedhet túl ezen a normális működési körön, mert hiszem épp ezen alapszik. Az, hogy egy közlemény egyik vagy másik egyénre tekintettel kerül a sajtóba, nem a sajtóra, mint ilyenre, mint a közérdek és közérdeklődés szervére tartozik, hanem arra az X-re vagy Y-ra, akitől az ilyen közlemény ered, még pedig a közleménynek mind előnye, mind hátránya. A sajtójogi felelősséghez nem lehet köze. Akár boldoggá teszi a sajtóközlemény az egyénileg — nem olvasóként — érdekeltet, akár felizgatja: ez nem a sajtó rendes működési körébe eső, hanem ebből a szempontból „véletlen" abnormis körülmény, amelynek a sajtójogi külön szabályok alkalmazása nem lehet a következménye. Ilyen vonatkozásban csak generális jogszabályok lehetnek irányadók. A kártérítés megállapítását a Kúria szerint nem zárja ki, hogy a sértett a St. 22. §-a értelmében helyreigazítást nem követelt, mert az adott esetben az őrizetbevételről szóló híj- helyreigazításával az ügy még tisztázva nem lett volna, viszont tanúvallomás szerint az ügy tisztázásáig a sértett felperestől a lapnál bármily működési lehetőség elvonatott. (Kúria 1930. Y. 22. P. VI. 3579 1928.) Kár, hogy ezt az elvet a Kúria nem általánosságban mondja ki, hanem csak az eset körülményeivel indokolja. Á helyreigazítás ugyanis egyáltalában nem zárja ki a sajtójogi felelősséget, sem a büntetőjogit, sem a magánjogit. Ez nemcsak de lege ferenda kívánatos, hanem a törvényben (20. §. 4. bek.) kifejezetten a „sajtójogi" felelősségről, nem csupán a sajtóbüíifeföjofji felelősségről van kimondva, hogy a helyreigazítás nem érinti. Ez felel meg a helyreigazítás céljának, mely csak ;iz, hogy akiről ;i sajtó megemlékezik, az — a törvényes feltételek alatt — maga is szóhoz jusson a sajtóban ugyanazon nyilvánosság előtt. Ha a cikkíró a közlemény tévességét elismeri és efölött kifejezett sajnálkozását a sértett^ elégtételül elfogadja anélkül, hogy a nem vagyoni kárra vonatkozó fenntartást tenne: az ilyen alapon bekövetkező vádelejté> csak a bűnvádi per sorsára hat ki. Xem helyeselhető tehát a Kúriának az az álláspontja, hogy az ilyen vádelejtés esetében nincs helye a nemvagyoni kár miatt